Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - TÓTH ENDRE: A továbbélő ókor

kozókat, és azt feltalálni vélték a város régi falai között. Lazius, Ammianus Marcellinus egy megjegyzése alap­ján - miszerint a szerző megrovóan említi, hogy Con­stantius császár diadalíveket emeltetett Galliában és Pannoniában - megtalálni vélte a szombathelyi római oszlopok eredetét. Schönvisner ebben kételkedett, és arról írt, hogy az oszlopokat más épületek (a templom előcsarnoka és a színház) építésénél is használhatták. 1737-ben a két angol utazó, Miles és Pococke lehetsé­gesnek tartotta, hogy a gránitoszlopok az alapító császár templomának oszlopai, vagy ahhoz az építményhez tar­toztak, amelyhez a két Domitianus-felirat. Az egykori „dicső múlt" jelképeként jelenik meg egy, a tényleges Róma városi diadalívekből szerkesztett háromnyílású ív a megye főmérnöke, Kenedics József által kiadott me­gyetérkép sarkán. Ezt a metszetet egy ismeretlen 1863­ban beküldte a Magyar Tudományos Akadémiához, a hátoldalán helyszínvázlattal, amely a Kőszegi és Kám(oni) utcák északi végét ábrázolta, a Kőszegi utca északnyugati sarkán jelölve a római kaput. A rajz mellé írt szöveg szerint a kapu 1820 körül még állt, akkor a megye lebontatta. E rajz alapján azután Fettich Nándor 1939-ben ténylegesnek fogadta el a diadalkapu meglé­tét. 59 Kenedics azonban más, nyomtatásban meg nem je­lent térképére a cím vignetta alá is festett „római kaput". Ez egyébként egyetlen nyílásával jobban is hasonlít a Kőszegi utcai maradványra, 60 amely - ma már tudjuk ­a város minden bizonnyal római eredetű és a középkor­ban is használt északi kapuja volt. Szombathelven a római feliratokat nemcsak a házak kapualjába falazták be. Constans császár gabonaraktá­rak megtöltéséről rendelkező felirata annyira megbecsült volt, hogy a Szűrszabó céh céhlevelének szokásos város­képén is elhelyezte a kép metszője, noha akkor már el­telt néhány évtized előkerülése, 1798 óta. 61 Amikor a 19. század második felében Theodor Momm­sen és munkatársai az egykori birodalom területén meg­kezdték a feliratok gyűjtését, Mommsen maga is bejárta Pannoniát. Nemcsak a feliratszövegeket, a lelőhelyeket gyűjtötték össze, hanem a kéziratokban fennmaradt fel­iratokat is kutatták. Esetünkben nem azok a feliratok a legfontosabbak, amelyek Theodor Mommsen keze nyo­mán történelmi forrássá váltak, hanem azok, amelyek hamisnak bizonyultak, de amelyeket Mommsen lelkiis­meretesen számba vett, munkája elején csillaggal jelöl­ve, számozva felsorolt. Nem csupán Sicambria nevét örö­kítették meg feliraton. A római feliratok, mint láttuk, nem vagy csak igen nagy körültekintéssel hamisíthatók. A kéziratokban fennmaradt szövegek azonban csak tar­talmilag ellenőrizhetők, azok a formai jegyek, amelyek azonnal megmutatják egy felirat hitelességét, eltűnnek. Mi vezette a koholt feliratok készítőit? A minél tekin­télyesebb, több felirat számszerű összegyűjtésének a vá­gya? Alapos vizsgálat nélkül aligha válaszolható meg a kérdés. Az esetek többségében nem a szó szoros értel­mében vett hamisítások ezek, bár ilyesmire is van pél­da. Kézai Potentia nevét évszázadok múlva jó néhány követi. Keletkezésük oka ismeretlen. Ezek a helységne­vek játékos névadás következményei is lehetnek, de az is lehetséges, hogy valóban hitték, ahogy a Komárom megyei Ács neve a római Aciliumból alakult. Környén egy Quirinia nevű települést sejtettek, mások Cyreniának mondják, írta Bél Mátyás. 62 Komárom megye láthatólag különösen bővelkedett a kora újkorban gyártott antik helynevekben, a romok magyarázatában. Bél Mátyás Lazius nyomán ugyan tudja, hogy a szőnyi romváros antik neve Bregetium (helyesen Brigetio) volt, azt is le­írta azonban, hogy a köznép Apollóniának, hol Pallo­niának, hol Pannoniának hívja. 63 De Szőnynek Sidonia, Pannónia neve is volt a 18. században. „Acilium pedium suburbanum Sidonie": a felirat vésése Esterházy Károly­tól származhat. 64 A mesterségesen gyártott, latinosított helynevek mel­lett létezik egy olyan, lassan már csak a nóta által emlé­kezetünkben élő helység, amelynek valóban a római fel­iratok adták a nevét. Krassó-Szörény megyében a Mehadia melletti fürdőhely a 18. században az ott elő­került római, Hercules tiszteletére állított oltároknak kö­szönheti önálló nevét, 65 a Herkulesfürdőt (Baile Hercu­lane, Románia). A Cserna vize menti, római korban is használt gyógyforrás volt a település folyamatosságát megújító erő. A gyógyforrásnál a 19. század legelején egy bronzból öntött Hercules-szobrocska is előkerült, amely József nádor adománya folytán a Nemzeti Múzeumba (akkor még könyvtárba) jutott. 66 Az eseményt Verseghy Ferenc verssel üdvözölte: A Magyar Músának háládatos öröme Herculesnak amaz öntött képzetén, amelyet felséges Urunk Josef... nádor a' Pesti Nemzeti Könyv tárháznak aján­dékozott (Buda 1806). 67 Sokszor nyilvánvaló, hogy a felirat állítói nem jártak a helyszínen. A Batthyány család körmendi kastélypark­jában állították fel, ma is ott áll a ligetek nimfáinak állí­tott oltár. 68 „Nymphis quae in nemore sunt arulam T. Pomponius Atticus / numini / adiut(rici) devot(a) d(at) d(edicat)." Cicero barátja és levelezőtársa (i. e. 110-32) életében Pannónia nem volt római tartomány: a felirat szövege antik reminiszcencia. Inkább egy olvasmányél­mény megelevenítése, semmint hamisítás. A felirat ké­szíttetőjének tudnia kellett, hogy a követ nem faraghat­ták ki a római Pannoniában. Talán a körmendi kastély­kert 18. század eleji építésekor állították fel, amikor 12 nagy mitologikus alak felállítását tervezték. 69 Vagy még inkább az 1780-as években, amikor Batthyány Lajos gróf angolpark jellegűvé alakíttatta át a kertet, és szobrokkal díszítette: Vertumnus, Pomona és Kybelé szobrai ma is a parkban állnak. Volt Pánnak, Flórának szentelt temp­lom, filozófusok sétánya és főképpen egy Cicero-osz­lop. 70 Tematikailag ehhez és a Nimfa-fürdőhöz kapcso­lódott az Atticus-oltár. Ismert történelmi személyeknek tulajdonított a másik oltár is, mely szintén nyugat-du­nántúli: Zalalövőn került elő egy kis kőoltár, amelyet Marcus Aurelius császár állított volna Herculesnek. 71 6. Dorffmaister István (1741-1797) freskója a Porta Maggioréval ^ a szombathelyi püspöki palota sala terrenájában

Next

/
Thumbnails
Contents