Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - TÓTH ENDRE: A továbbélő ókor
szobrot tartására mi mást használhattak volna fel, mint egy római gránitoszlopot. Beszédes felirata szembeállítja a város pogány múltját az igaz Istennel: „Ez a kő tanúja legyen szeretetünknek. Ezt, amelyet egykor a pogány babonaság állított a pokol szolgálatára, és amely hamis istenségek bálványszobrait hordozta, és azt a sok hiábavalóságot, amit a pokol sugallt. Majd ekkora bűnnek büntetéseként több mint ezer évig csúfosan hevert itt, eltemetve a földben, a sötétségben, de most Szilinek a halál utáni bőkezősége napfényre hozta, és oszlopul állítja, hogy örök dicsőséggel tartsa az igaz Isten jelvényét". 56 A 18. század nagy szombathelyi építkezéseinél csak azokat a régi falakat szedték ki, amelyek a munkát akadályozták. A székesegyház alapfalainak kiásásánál a római falak nehezítették az építkezést. A városban minduntalan felbukkanó falmaradványok inspirálták Szily püspököt arra, hogy ekként írjon Eötvös Pálnak, Esterházy herceg jószágkormányzójának, amikor engedélyt kért, hogy a kőszegi és lékai hercegi uradalom hegyeiben kőfejtést kísérelhessen meg: „Mert az oszlopokból és a római épületek többi, Szombathelyen talált romjaiból arra következtetek, hogy ilyen óriási köveket nagy távolságból odavinni egyáltalában nem lehetett". A feliratokat és faragványokat becsben tartották, a falak azonban akár a városban, akár a környékén pusztulásra voltak ítélve, hiszen a város ezekből építkezett. A székesegyház építésénél napvilágra került mozaikpadló rajza mégis megmaradt. Szily püspök a kor legkitűnőbb szakemberével, Schönvisner Istvánnal íratta meg székhelye történetét, valamint a püspöki palotát a város történetéből vett képekkel festette ki, a Sala terrena mitológiai festményeinek előterében ott láthatóak az akkor ismert legfontosabb római faragványok és feliratok is. 7 " 7 Kiemelkedő, ahogy Szily püspök a római emlékeket megbecsülte, de nem egyedülálló, ha Migazzi váci püspök feliratgyűjtésére vagy a pécsi cella trichora megmentésére gondolunk. Az 1828 szeptemberében elhunyt Petrédy Antal ügyvéd gyűjteménye a Magyar Nemzeti Múzeumba került. Ebben bronzszobrocskák, cserép- és üvegedények, érmék, feliratos kövek voltak. 58 A gyűjteményt Batthyány Fülöp herceg, „nemes megyénk szeretett főispánja 4500 váltó forintért megszerezte, és többízbéli hazafiúi áldozatjait ezzel is tetézni kívánván, nagy lelkűén a' Nemzeti Múzeumnak ajándékozta". A régiségeket bemutató Bitnitz Lajos kanonok így folytatta: „Mely dicső fényben tűnik fel erre nézve azon áldottabb hazafiak' buzgósága, akik egy szabad hazának szabad fiához illő bőkezűséggel a' régiségek' nyilvánvaló gyűjteményét áldozatjaikkal gyarapítván, annak tudományos célját nagylelkűen előmozdítják, és így neveiket is a' nemzet' hálaadatos emlékezetében legillőbben megörökítik!" A nagyszámú régiség alkotja a Nemzeti Múzeum római kori leleteinek legkorábbi anyagát. A Szombathelyen heverő gránitoszlopok közül a Nemzeti Múzeumnak is szándékoztak ajándékozni: 1837-ben elhatározta a tanács, hogy a város piacán fekvő gránitoszlopokat és egy kőszarkofágot a Nemzeti 3-4. Római kőfaragványok Savariából. Schoenvisner, Stephamis: Antiquitatum et históriáé Sabariensis ... Pestini 1791 5. Dorffmaister István (1741-1797) freskója savariai feliratos kővel a szombathelyi püspöki palota sala terrenájában Múzeum számára átenged, mert ez a város híres díszére válik. József nádor megköszönte az ajándékozást, de elszállításukra - talán a nagy súlyuk miatt - nem került sor. Ezek az oszlopok voltak azok, amelyekre korán felfigyeltek. Ransanustól kezdve majd mindegyik szombathelyi beszámoló megemlékezik róluk. Mi máshoz tartozhattak ezek az oszlopok, mint egy diadalívhez! - vélték. A Wolfgang Lazius által először megfogalmazott ötlet a 20. századig kísérte a város történetével foglal-
