Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - TÓTH ENDRE: A továbbélő ókor

lyamán széthordták a Szombathelyt környező falvakba. Nemcsak határjelként, hanem azért is, hogy anyagukat a román kori templomokba beépítsék. Az átfaragás és beépítés a dozmati, egyházashollósi, újlaki, ostffyasszonyfai, jáki templomokban ma is látható. Jó esetben a szép, az építkezőnek tetsző köveket nem faragták át, hanem a figurális oldalt megkímélve úgy falazták be, hogy továbbra is látható maradjon. Római faragványokat és feliratokat - ha megfelelő volt az anyaguk építkezésre - sok helyen felhasználtak, de a márványokból bizonyára nálunk is égettek meszet. Egyegy székesegyház építkezéséhez a távolból is hordtak római faragványokat, feliratokat. A pécsi székesegyház építkezéseihez a távoli Eszékről, az egykori római Mursa coloniából, kétségtelenül szállítottak köveket. Az alsóhetényi 4. századi erőd már akkor másodlagosan befalazott márványköveit az Árpád-korban a környező falusi templomok építésére (Attala) éppúgy felhasználták, mint a Mojs tárnokmester által alapított ábrahámi apátság építéséhez (Dombóvár északi határában). így történt a székesfehérvári bazilika építkezésénél is. A római kőfaragványok talán legkorábbi, mindenesetre legnevezetesebb másodlagos felhasználása volt az, amikor Szent István földi maradványait egy átfaragott római szarkofágba helyezték. A kőkoporsó oldalán itt-ott még látszanak a mélyebben vésett betűk, és az oldallapon kifaragott halotti géniusokat a kőfaragó ügyesen virágos növénnyé faragta át.

38 Az ismeretlen múlt emlékeire nemcsak a két római tartomány területén élők figyeltek fel. Nem maradt nyoma történeti feljegyzésekben, csupán a helynevekben a nagy alföldi földsáncnak, amely a középkorban és az újkorban alighanem sokak fantáziáját megmozgatta. Ez, a Kárpát-medence legmonumentálisabb, hatalmas munkával kialakított sáncvonalának feltérképezése az utóbbi évtizedek legnagyobb leletmentő, pusztulást megelőző terepmunkája volt,

39 még mielőtt a földművelés végképpen eltüntette volna. A sánc Gödnél indult el a Dunától kelet felé, átvezetett a Tiszán, Nyíregyháza körzetében fordult délre. Debrecen, Arad, Temesvár és Versec vonalában haladva érte el délen a Dunát. Krónikáink nem említik a Csörsz-árkot és a római kori vonalhoz csatlakozó későbbi ismeretlen korú ágakat. Ha a szó etimológiája vitatható is,

40 jelentése nem lehet kérdéses. Ördögároknak is nevezik, mint Moldvában a hasonlóan hosszú, a Dunától észak felé nyúló azonos jelentésű Brazda lui Novac-ot. Az Árpád-korból Ördögszántása, Ördögbarázdája, Ördögárka néven ismerték.

41 Hasonló terepjelenségek a földrajzinév-gyűjtésben máshol is feltűnnek (Baranya megyében:

42 Nagyharsánynál, Nagytótfalu, Villány stb.). A kifejező elnevezés szinte kívánja a mondaképzést, ha nem éppen a hozzá kapcsolódó mondák adták a nevét. Hosszabb történetet a 16. század második felében Székely István 1559-ben megjelent világkrónikájában (Chronica ez világnak yeles dolgairól) olvasunk róla. Székely azonban már a legendát cáfolja:

43 szerinte nem „Csersz" király hozott magának az árkon hajózva feleséget (az árkot a víz vezetésére és hajózásra ásták volna), hanem Seita pannóniai király 718-ban országa védelmére ásatta. Az árok eredetéről nem egy legenda keletkezett.

44 A Kézai korában még a felszínen álló római épületek a következő évszázadokban elenyésztek. A néhány álló hatalmas romot építési anyagként széthordták, az alapfalakat belepte a föld. Az egykori építményekből templomok, várak épültek. Századunkra csupán egyetlen álló épület maradt a római Pannoniából, az országhatár közvetlen nyugati szomszédságában, a tartomány egykori helytartói széke mellett, a Carnuntumban (Petronell közelében) magasodó Pogánykapu (Heidentor). A pannon föld nem volt olyan gazdag antik alkotásokban, szobrokban és domborművekben, mint Itália. Itt is megtalálhatók voltak azonban a kőbe vésett feliratok és az érmek, amelyek gyűjtése, számbavétele, felhasználása, másolása és hamisítása a 16. századtól folyamatos. Alig ismert terület ez, a kor embere - tudósa - számára szóba jöhető régiségek vizsgálata. A római császárkori maradványok kutatásának kezdete, a tudományosan megalapozott és tanított disciplina létrejötte gyakorlatilag Schönvisner István munkásságát megelőzően szinte teljesen ismeretlen. Pedig két római tartomány is nagyrészt az ország területén feküdt: mindkettő más és más kulturális jellemzőkkel rendelkezett a 15-17. században. Gondoljunk a 16. század második felében az erdélyi fejedelemség szoros itáliai kapcsolataira. Amennyire kutatott a reneszánsz és humanizmus hatása a művelődésre, a képzőművészetekre, vallási kérdésekre, az erdélyi fejedelmi udvar zenéjére, annyira ismeretlen, hogy a római emlékek gyűjtése, a jelenség létezésén túl milyen hatással volt a hazai reneszánsz és kora barokk műveltségre. A 16. században a nyugat-dunántúli előkelő családok, a Batthyányak, Nádasdyak, Zrínyiek történeti, természettudományos érdeklődése miatt a század tudósai és történeti érdeklődésű vendégeik munkáikban szót ejtettek a savariai régiségekről, illetve ilyesmik megszerzését szorgalmazták. A római feliratok álltak az érdeklődés és a gyűjtés középpontjában a 16. században.

45 Ezeket a főurak az előkerülési helyről nemegyszer távoli várukba vagy kastélyukba szállíttatták. Vépről került két márványsírkő, esetleg bécsi kerülővel a Mura-vidéki Vinicára. A Zrínyiek a közeli Csáktornyán gyűjtötték a római feliratokat. Még Szőnyből is került oda felirat. Egyes római sírkövek útja ma már alig ellenőrizhető. A Répceszentgyörgyön előkerült Caesernius-sírkő Vassurányba került, ahol ma is látható. A római feliratok gyűjtése a humanisták számára szinte kötelességszerűvé vált. A későbbi esztergomi érsek, Verancsics Antal 1555-ben törökországi követsége idején titkárával, Belsius Jánossal és Hans Dernschwammal felfedezte és leírta Augustus császár kőbe vésett végrendeletét, a Monumentum Ancyranumot.

4b Az eperjesi Belsius János volt az első, akinek a tudományos érdemeiért nemesi rangot adott az uralkodó.

47 Verancsics - aki ez időben pártolt át Ferdinándhoz - 1549 decemberétől 1550 februárjáig a telet Nádasdy Ferenc vendégeként Sárváron töltötte.

48 Már csak Sárvár közelsége miatt sem tehette meg, hogy ne látogasson el Szent Márton szülőföldjére - írta 1550. feb-