Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - MAROSI ERNŐ: A magyar történelem képei. A történetiség szemléltetése a művészetekben

és a történelmi külső között feszülő ellentétnek humoros-anekdotikus, de élesen megfigyelt ábrázolását adta Magyarországon Mikszáth Kálmán {Beszterce ostroma, Új Zrínyiász), a keserű, kiábrándult tagadást ugyancsak egy magára maradt különc, Vajda János fejezte ki. Ezek azonban az irodalom hangjai: a történelmi sétaút módszerének különös csúcsteljesítménye 1896-ban a Millenniumi kiállítás történelmi főcsoportjának épületegyüttese.

103 A Vajdahunyad vára egyben a műemlék aktualizálásának, a múzeumépítés kronológiai épület- és interieur-egymásutánjának iskolapéldája is. Jellemző politikai-történeti dilemmára vet fényt korszakai hierarchiájának egy különössége: az együttes a stílustörténethez híven a császári dinasztiát jellemezni hivatott barokk palotában végződik ugyan, de az apostoli király fogadótermét az Árpád-kori együttesben jelölték ki. A történelmi folyamat igazi ábrázolási formája, rendszerezési elveiben a történelemben működő erőkről alkotott ítélet elsőrendű megjelenítése a 19. századtól kezdve a kiállítás, illetve a múzeumépület. Ez időtől fogva a múzeum - eredeti művekkel vagy másolatokkal elvben az egyetemes történelem bemutatásának feladatával küzd. Pulszky Ferenc, aki pontosan ismerte a gyarmatosító országok múzeumainak fellendülését, már 1875-ben világosan látta, hogy az egyetemesség hatalom kérdése is: „Nagyhatalmasságok fővárosai, vagy azon nemzetekéi, melyek nagyhatalmi állásra igényt tartanak, világpolgári irányt követnek gyűjteményeikben, széles látókörüknél fogva semmi sem idegen előttük, mi az emberi nem művelődéséről tanúskodik, s azt felderíti".

104 Pulszky, aki pályájának két pontján, 1838-ban és 1875ben is foglalkozott a műgyűjtemények problematikájával, a modern múzeum kialakulásának tanúja és - idős korában - tevékeny résztvevője.

105 A pálya, amelyet bejárt, a „nemzeti régiségek" tárházától az egyetemes történelemre perspektívát nyitó gyűjteményig terjedt. Ennek a folyamatnak pontos tükörképe a Magyar Nemzeti Múzeum alakulásának és differenciálódásának folyamata. A múzeum épülete még az univerzalisztikus, könyvtárat, természettörténeti és régiségtani egységet, valamint képtárat magában foglaló gyűjtemény befogadására épült. Vele kezdődött e hagyományos struktúra szétbontásának, a modern értelemben vett (néprajzi, természettudományi, iparművészeti, szépművészeti) szakmúzeumok alapításának folyamata. Ennek a folyamatnak tükörképei azok a tervek, amelyek a múzeumban maradt gyűjtemények logikus elrendezésére s a szűkké váló épület bővítésére irányultak.

106 A millenniumi tervek, amelyek a rendezést annak érdekében irányozták elő, hogy a múzeum „a magyar haza s a magyar nemzet történeti fejlődését lehetőleg rendszeresen és teljesen feltűntesse",

107 húsz év múltán egyértelmű visszalépést jelentettek Pulszky egyetemesség-koncepciójával szemben, s a múzeum nemzeti azonosságot hangsúlyozó funkciójának érdekében.

108 Mihelyt létrejött a tisztán történelmi múzeum, vele együtt keletkezett a gyűjtemények kronológiai felállításának feladata. A kérdés a különböző múzeumtípusokban más-más módon jelentkezett. Különösen az archeológiai gyűjtemények (így a hazai föld régészeti emlékeinek) bemutatásmódja alkalmazkodik a történelem nagy kultúráit követő elrendezéshez. A régészeti korszakok (melyekben a fémkorok egymásutánja is hasonló), az ókori nagy kultúrák múzeumi egymásutánja mindmáig alapvetően a négy világkorszaknak Dániel könyvében található szkémájára (Dán 2,37-45) s a translatio imperii elvére épül (Sir 10,8: „Az egyik néptől a másikra száll át a hatalom, a jogtalanság, a pénz s az erőszak miatt"). Az európai művészet múzeumi osztályainak a 19. században kikristályosodott elrendezésmódjában a nemzeti iskolák párhuzamos fejlődésének elve (olasz, németalföldi, német, francia stb. iskolák), az akadémiai dogmativizmussal szemben kivívott türelem érvényesül. Eredetileg a Szépművészeti Múzeum ebben az egyetemes keretben kínált egyenrangú helyet a magyar művészetnek.

109 A „nagy művészet" gyűjteményeinek példamutató együttese Berlinben a Schinkel Altes Museuma nyomán a Museumsinselre koncentrált, a Kaiser-FriedrichMuseum 1904-es megnyitása után a Pergamon-Museummal csak 1930-ban lezárt együttesben valósult meg.

110 Egyedülálló a bécsi Maria-Theresienplatz múzeumegyüttesének példája, ahol Gottfried Semper épületpárja átgondolt elgondolás szerint sorakoztatta fel (az antropológiát és a régészeti kultúrákat is magába foglaló) természettörténet, illetve a klasszikus művészettörténet anyagát. A történelem múzeumi ábrázolásában a 19. században azonban kétségtelenül az iparművészeti múzeumok jelenítették meg a legkövetkezetesebben - és rövid idő alatt felépült, meglehetősen egységes koncepciót követő épületekben - a történelem rendszeres szemléltetésének követelményeit. Itt is Semperé a vezető szerep, aki az 1851-es londoni világkiállítás meghatározó élménye nyomán, jelentős részben saját, a technológiából született ősművészetekre alapozott evolúciós elméletének {Der Stil in den technischen Künsten, 1861-1863) megfelelően alkotta meg azt a térbeli elrendezést, amely a négyszög oldalain az ősművészetek, az általuk közrefogott térben a belőlük kifejlődő összművészetek kapnak helyet.

111 Semper múzeum*elgondolása a pozitivizmus történelemképének következetesen végiggondolt modellje (aligha véletlen, hogy éppen ennek egyik változatában, a bécsi Kunstgewerbemuseumban született meg a semperi történetszemlélet legkövetkezetesebb, Alois Riegl által kifejtett kritikája). Éppoly következetes, amilyen kivételes pontossággal ábrázolja Frank Lloyd Wright New York-i Guggenheim-Museumának magasba vezető, spirális rámpája az önmagát soha nem ismétlő körforgás evolúciós modelljét. (Más kérdés, hogy kényelmesebb a lift segítségével előbb a csúcspontra érkezni, majd lefelé sétálni a lejtőn!) A művészet történetének közege Vissza kell térnünk e tanulmány címéhez: A magyar történelem kévéiről van-e szó, vagy A történelem magyar ké-