Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ROZSONDAI MARIANNE: Reneszánsz plakett- és kámeás kötések
a törökverő Hunyadira való utalással mintegy az ősi holló védőszárnyai alá helyezte egyetlen, kiskorú utódát. Hitte-e Mátyás a rokonságot a római Valerius-Corvinusokkal? Valószínűleg úgy, ahogyan Enea Silvio Piccolomini tisztelte Aeneast, vagy ahogyan a Habsburgok az ősüknek hirdették Antenort. A királyi reprezentáció része volt ez, amelyet a „iussu Regis" a Dunán érkező óriási márvány emlékek voltak hivatva hitelesíteni. JEGYZETEK 1 RANSANUS, PETRUS: Epithoma rerum Hungararum. Ed. KULCSÁR, PETRUS. Budapest 1977, 33-34, 47. 2 MARTIUS NARNIENSIS, GALEOTTUS: De egregie, sapienter, iocose dictis acfactis regis Mathiae ad ducem Iohannem eiusfilium liber. Ed. JUHÁSZ, LADISLAUS. Lipsiae 1934, 27-29. 3 CORTESIUS, ALEXANDER: De laudibus bellicis Matthiae Corvini Hungáriáé Regis. Ed. FÓGEL, IOSEPHUS. Lipsiae 1934,1, 3, 6. 4 Bibliotheca Vaticana, Barb. lat. 4423, fol. 75; CHYTRAEUS, NATHAN: Variorum in Europa itinerum delitiae. Herborn 1599, 30. 5 KULCSÁR 1990,17-^0. 6 Uo. 28. 7 CARBO, LODOVICUS: Dialógus de laudibus rebusque gestis regis Matthiae. In: Analecta monumentorum Hungáriáé historicorum literariorum maximum inedita. Edd. TOLDY, FRANCISCUS-ERSZEGI, GEISA. Budapest 1986, 172. 8 BONFINI 1, 1, 137; 3, 9, 205-261; 4, 7, 179; 4, 8, 251. 9 Uo. 3, 9, 262-288. 10 Uo. 3, 9, 267, 268, 272; CIL III 3568, 6265, 3524. 11 BONFINI 3, 9,301; COHEN, HENRI: Description historique des monnais frappées sous l'empire Romain. Médailles imperiales, 7. Paris-London 1888, No. 286-291; RIC VI 47, 229, VII 15. 12 BONFINI 3, 9, 302; FURTWÁNGLER, ADOLF: Die antiken Gemmen. Leipzig-Berlin 1900, 1, XLVI/12, II, 222. 13 RITOÓK-SZALAY, ÁGNES: Der Kult der römischen Epigraphik in Ungarn zur Zeit der Renaissance. In: Geschichtsbewusstsein und Geschichtsschreibung in der Renaissance. Hrsg. v. BUCK, AUGUST-KLANICZAY, TIBOR-NÉMETH, S. KATALIN. Budapest 1989, 65-75; CIL III 3488. 14 Oxford, Bodleian Library, Lat. Misc. d. 5, foil. 165 v-166 r ; CIL III 1460, 6265, 7979. 15 FRAKNÓI VILMOS: Hunyadi Mátyás király, 1440-1490. Budapest 1890 (Magyar történeti életrajzok, 21), 379. 16 SCHÖNHERR GYULA: Hunyadi Corvin ]ános, 1473-1504. Budapest 1894 (Magyar történeti életrajzok, 26), 21; KULCSÁR 1990, 31. ROZSOND AI MARIANNE RENESZÁNSZ PLAKETT- ÉS KÁMEÁS KÖTÉSEK A történeti bőrkötések követik - olykor némi fáziskéséssel - a képzőművészet nagy stíluskorszakait. Ahogy az internacionális gótika után a képzőművészetben, úgy a történeti kötéseken is a reneszánsz hozza felszínre a nemzeti sajátságokat, és majdhogynem a nye/uterületenkénti határozott különbségeket. Maga a nemzeti nyelv, a lingua vernacula is csak ez idő tájt kezdi elfoglalni helyét a latin mellett, hogy aztán a felvilágosodás korára szinte teljesen kiszorítsa a latint. A reneszánsz művészet a kötéstáblákon egy országon belül is többfélét teremt. A bőrkötéseken látható díszítésben a döntő különbség nagyjából az Alpoktól délre és északra alakul ki, főleg azért, mert e két terület között lényeges a felfogásbeli eltérés. Természetesen ez a keresztény egyházon belüli szakadásnak s a reformáció diadalának is következménye. Van időbeli különbség is. Itáliában (s az Alpokon túl egyedül Magyarországon) már a 15. század második felétől készítettek reneszánsz stílusú kötéseket, aminek fölső időhatára a 16. közepe. Német nyelvterületen is körülbelül száz év az az időtartam, amely alatt reneszánsz bőrkötéseket készítettek, de az csak a 16. század elején kezdődik! A német reneszánsz kötések döntő többsége görgetővel nyert egy vagy több keretből és a centrumba helyezett alakos lemezdíszből épül fel. A lemez rendszerint páros, bár tartalmilag összefüggő, mégis az elő- és háttáblán eltérő, de szellemi szimmetriában álló. 1 Ha például egy szász választófejedelem vagy a württembergi herceg portréját látjuk az előtáblán, akkor a háttábla lemeze a címerüket ábrázolja; ha Luther van elöl, akkor Melanchthon hátul; ha elöl Judit a levágott Holfernes-fejjel, akkor hátul Jael Sisera fejével, ha a világ teremtését ábrázolták az előtábla lemezén, akkor az utolsó ítéletet látjuk a háttábláén és így tovább. Persze német földön is készültek itáliai és francia mintára díszes, aranyozott bőrkötések, pl. Augsburgban vagy a három határ mentén fekvő Bázelban, de ezeket a kötéseket a németek „welsch"-nek, azaz idegennek (a szó eredetileg „olasz"-t jelent) mondták akkor is, ha azokat történetesen a 16. század egyik legnagyobb német könyvkötőművésze, Jakob Krause készítette. Az itáliai bőrkötéseket nagyrészt különböző fonadékminták, arabeszkek, erősen stilizált növényi ornamentika, koncentrikus körök, négykaréj és variációi, olykor architektonikus elem vagy egymásba kapcsolódó, 45 fokkal elfordított négyszögek díszítik. Ritkán fordul elő az alakos ábrázolás. Ha mégis, akkor az a kis Amor vagy
