Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka
Széles talpperemre támaszkodó, felfelé kissé szűkülő edény. Testét vékony, profilált borda tagolja, száj- és talppereménél ugyanilyen bordák zárják. Enyhén domború, többszörösen tagolt fedelét fenyőtobozt imitáló fogó díszíti. Kérdőjel alakú, vésett füléhez a szájperemhez illeszkedő végén billentő, alul pajzs alakú záródás illeszkedik. A fül vésett díszítése, az AK monogram, valamint az 1616-os évszám valószínűleg utólag került az egyébként csak érmekkel díszített, sima felületű edényre. A bordával szabályosan két részre osztott edény testébe két sávban, váltakozva párosával, illetve egyesével elhelyezett római, császárkori dénárokat illesztettek. Az érmek hátoldala is látható. A talpon és a fedélen elhelyezett, ugyancsak kétoldalú érmek mindig az egyedül álló érem alá, illetve fölé kerültek. A fedél belsejébe foglalt makedóniai tetradrachma egyoldalas. Ez utóbbi a legkorábbi a befoglalt érmek közül, az i. e. 2. században verték. A római császárkori dénárok közül a legkorábbiak Vespasianus (69-79), a legkésőbbiek Septimius Severus (193-211) denárai. A kupát összesen 48 eredeti római dénár díszíti. Ez a mennyiség egy kisebb éremleletnek felel meg, és összetételében is azokhoz hasonlatos, ám a kupába foglalt jelen együttes bárhol a Római Birodalom területén földbe kerülhetett. így az érmek alapján az ötvösjegy nélkül készült tárgy készítési helyére vonatkozó információt nem nyerhetünk. Támpontot az edény fenekébe foglalt kétoldalas érme jelenthet. Belül és kívül egyaránt idősebb, illetve fiatalabb szakállas férfit ábrázoló buszt körül két sorban, belül Ladislaus Prock bécsi tanácsosra utaló német nyelvű felirat, valamint az 1569-es évszám, kívül az ifjabb Prockra, körmöc-, illetve Selmecbányái camerariusra utaló, ugyancsak német nyelvű szöveg olvasható. A korabeli hagyatéki leltárak e tárgytípus 17. századi használatára és magyar tulajdonosokra utaló adatokat is őriznek: így ismert Berényi György (összeírás 1650ből, illetve 1661-ből) fedeletlen és Thurzó Mária (összeírás 1654-ből) fedeles, pogány pénzzel díszített kupája (RADVÁNSZKY BÉLA: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században, II. Budapest 1879, 302, 316, 342). G.I. B. SEY-T. NÉMETH 1990, 29-31, 45-49. kép III-16. Római pénzekből és pénzutánzatokból fűzött öv 17. század 2. fele, 16. századi előkép nyomán (?) Aranyozott ezüst, vert, öntött, préselt; hossza 92,7 cm, szélessége 2 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály, ltsz.: 58.276.C Az öv 27 római pénz és pénzutánzat egybefűzésével keletkezett, a végén két övpánttal. A pénzutánzatokat egybeöntötték félgömbös díszítésű keretükkel; az erősen megviselt eredeti pénzeket ügyetlenül illesztették a keretbe. A keretekhez kétoldalt két-két fül csatlakozik, amelyek egy-egy karikával kapcsolódnak egymáshoz. A pénzeket és pénzutánzatokat köztársaságkori pénzek, Diva Faustina senior, Commodus, Traianus, Marcus Aurelius és II. Constantius érmei alkotják. A két övpánt rossz öntvény, melynek szélére csavart drótot forrasztottak, a kapocsrészt pedig kígyófej alkotja. A pántot szimmetrikus minta díszíti, két puttó széles mozdulattal kapaszkodik egy indába, mely egy központi virágkehelybe fut, s ehhez a virágkehelyhez kapcsolódik felülről egy abból táplálkozó madárpár. Az antik pénzekkel díszített öv alaptípusa az 1530-as években Nürnbergben jelenik meg, ahol egyben megtalálható a puttós-indás övpánt mintaképe is. A MNM gyűjteményében azonban ennek a puttós-indás díszű övpántnak öt párhuzama ismert, köztük egy PK nagyszebeni mesterjeggyel ellátott példány is az 1670-es évekből. A többi öv 17. századi jellegzetességeket mutat, melyektől az itt bemutatott példány (pénzérmés díszítésével) kissé eltér. A 16. század végi boldvai lelet római éremutánzatokkal és kortárs pénzekkel díszített öve és a hagyatéki leltárakban az 1580-as évektől említett, „pogány pénzes", illetve „pogány pénz módjára csinált" övek alapján az itt bemutatott példány egy hazánkban elterjedt típus ritka fennmaradt képviselője, önmagában azonban a datálásra további támpontot nem nyújt. Az övpánt díszítésének datált hazai analógiái alapján az öv leginkább a III-16. (részlet)
