Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka
köztársaság-, illetve császárkori dénárok után készült, kétlapú öntvényt illesztettek. Négy darab kétszer ismétlődik, tehát azonos öntőminta felhasználásával készült. A tál köldökében egy Domitianus-bronzpénz után készült fiktív római érem, ún. paduaner, a Padovában élő Cavino ötvösmester (1500-1570) munkája látható. Cavino az antik művészet motívumainak felelevenítését valósította meg az éremművészetben. Főként római bronzpénzeket utánzott, vagy fiktív, római jellegű érmek verőtöveit készítette el. A magyar tulajdonosra utaló későbbi felirat 1607-ben készült, kilétére vonatkozóan azonban biztos támpontunk nincs. A tárgy legközelebbi párhuzama, Olmüci Ágoston - II. Ulászló kancelláriájának titkára, a Dunai Tudós Társaság (Sodalitas Litteraria Danubiana) egyik alapítója - csaknem száz évvel korábban készült aranycsészéje, amelyen donációs feliratok mellett az 1508-as évszám olvasható. A feltételezések szerint hasonló lehetett a Báthory Farkas 1552-ben felvett ingóságjegyzékében szereplő „Cheze pogan pynzel rakoth" (RADVÁNSZKY BÉLA: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században, II. Budapest 1879, 9). G. I. B. SEY-T. NÉMETH 1990, 9-12,1-6. kép III-12. Talpas pohár 16. század vége Georgius Sturm (kimutatható: 1589-1599), Nagyszeben Ezüst, részben aranyozott, vésett; magassága 22,2 cm, szájátmérője 11 cm Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Középkori Osztály ltsz.: 55.175.C Hengeres testű, felfelé szélesedő pohár, a talprészt kiugró, rovátkolt borda választja el az edény testétől. A pohár szinte teljes felületét aranyozott, szalagfonatos, ún. lambrequin díszítés borítja. A pohártestbe kilenc, a talprészbe három darab római köztársaság-, valamint császárkori dénár utánzatát, eredeti érmek után készült kétoldalas öntvényét helyezték el olyan módon, hogy a pénzek mindkét oldala látható legyen. A 12 érem között típus szerint csak hatfélét különböztethetünk meg, egyes pénzekből tehát azonos öntőminta felhasználásával több példány is készült. A technikai ismertetőjegyeken kívül e tény igazolja a befoglalt érmek öntvény voltát, hiszen még a több ezer darabos denárleletekben is rendkívül ritka az azonos verőtöveken vert példányok előfordulása. A pohár készítési helyére vonatkozóan a nagyszebeni ötvösjegy nyújt támpontot, a köztársaságkori dénárok előfordulása miatt pedig valószínűsíthető, hogy a készítés során Erdélyben előkerült antik leletet használtak fel. Az antik érmek, a korabeli szóhasználatban „pogány pénzek" díszítőelemként való felhasználása mellett külön figyelmet érdemel az edény ún. lambrequin díszítése. A 16. század első felétől a nyugat-európai művészetben egy addig nem vagy csak elvétve alkalmazott új motívumrendszer tűnt fel, pontosabban az akkoriban megjelenő mintakönyvek révén egyre szélesebb körben vált ismertté. E motívumrendszer legfontosabb eleme az iszlám művészetből átvett, hosszanti irányban elnyújtott több karéjos kartus volt, amelynek belső terét stilizált virágok, levelek, indák mellett a teljes felület lefedésére szolgáló arabeszkkel töltötték meg. Ilyen, az iszlám művészet hagyományaira támaszkodó kartusok, illetve hegyes végű, kettéágazó leveleket formázó klasszikus arabeszkek szerepelnek például Giovanni Antonio Tagliente 1530-ban Velencében (Opera nuova ... intitolata essempio di raccami), illetve Peter Flöttner 1549-ben, Zürichben (Arabesken) kiadott munkájában. A spanyolországi iszlám hatása, az arabeszk díszítés szögletes, geometrikus elemekkel való kombinálása, az ún. moreszk megjelenése elsősorban Francesco Pellegrino 1530-ban Párizsban (La Fleur de la Science de pourtraicture: patrons de borderie, façon arabique et ytalique), illetve Virgil Solis 1541-ben Nürnbergben (Moriskhe und Türckisher Eifacher und Dwlter art Zuglein) megjelent mintakönyvében mutatható ki. Az arabeszkkel kitöltött kettévágott kartusokat (az ún. lambrequint), illetve a moreszket nagyon hamar alkalmazni kezdték az ötvösségben is, mesteri módon III-12.
