Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - III. Az ókor hagyatéka

III-l. Mátyás király és Beatrix királyné domborművű képmása 1485-1490 (?) Lombard szobrász (?) Fehér márvány, sötétzöld jáspis berakással; méreteik azonosak, magasságuk 55 cm, szélességük 38,5 cm, vastagságuk 13,5 cm 1570/1571-ig Bélay Imre pálos vikárius tulajdonában; 1571-ben Bornemissza Gergely csanádi püspök, szepesi prépost kezében; 1572-től a császári udvari gyűjteményekben; 1933-ban vette át a bécsi Kunsthistorisches Museumtól - a velencei egyezmény végrehajtásával - a budapesti Szépművészeti Múzeum Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Szoborosztály, ltsz.: 6711, 6712 A két, egymással szembeforduló, szinte tökéletesen ép, fehér márvány profilkép sötétzöld jáspis alapból emelkedik ki, mint valami óriási méretű, antik kámea. Beatrix fejét finoman gyűrődő fátyol fedi, Mátyás vállig érő, hullámos hajára tölgylombkoszorú illeszkedik, amelynek ágait hátul lobogó végű, vékony szalag fogja össze. A fent félkörívvel záruló márvány keretet két keskeny lemez között futó kíma alkotja; a mellképek alatt kidomborodó talapzat mezőjének közepén szalagokkal fölerősített tabula ansata látható, rajta a feliratokkal: „REX MATHIAS HVNGARIAE", illetve „REGINA HVNGARIAE BEATRIX DE ARAGÓNIA". Mindkét dombormű háta mélyen kivájt - Beatrixé csupán a mellrészen, Mátyásé a fejnél is -, a hátlap sík felülete érdesen megmunkált. A domborműveken ma nem fedezhető fel semmi nyom, ami eredeti funkciójukra utalna; konzolra vagy párkányra állított applikátumok voltak, mivel keskeny oldaluk hátsó, a hátlap felé eső éle végig ferdén lemetszett (elszedett); alsó lapjuk pedig nem látszott. (Hátukon egy-egy - vésett lyukhoz illeszkedő - laposvas szolgálja rögzítésüket; a lyukak és a vasak azonban másodlagosak is lehetnek.) A művészettörténeti kutatás mindkét portrét beillesztette már az uralkodópár ismert ikonográfiájába. Beatrix arcmását éremportréjával kapcsolta össze a kutatás, igen meggyőző módon (vö. GEREVICH 1967,131), Mátyásét pedig arcképeinek gondosan kidolgozott leszármazási soraiba helyezték el (BALOGH 1940). Mindkét portré inkább másolatnak látszik, mintsem önálló, képalkotó invenció eredményének. Előképük azonosítása pontosabbá tenné datálásukat, ám egyelőre a feltételezett mintáknak (érmeknek) a keltezése is vita tárgya. Úgy tetszik, a Mátyás-kép az ún. Animus regis-érem típusát követi (erre utal a díszes ruha és a fejet díszítő tölgykoszorú is), az arcvonások azonban az ún. Marti fautori-érem idősebb portréjára is emlékeztetnek. Az érem - csakúgy, mint ez a dombormű antikizál; nem véletlenül pillantotta meg a király arcán Meiler Péter annak a Nagy Sándornak a vonásait, akit III-l.