Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ENDRŐDI GÁBOR: Szent István I. Miksa császár síremlékén

zad archaizáló ikonográfiájába, és kerültek újabb meg újabb variációkon keresztül hasonló szándékú 16. század eleji ábrázolások meghatározó elemei közé is. Ilyen a jobb képszélen a padkára helyezett vaskalap, vagy a két alak között látható csúcsos rostélyú sisak, a Hundsgugel. Legizgalmasabb és mondandónk szempontjából metaforikus szerepű is lehet azonban Athanaricus szögletes mellvértje, az ún. Kastenbrust. Ennek a formának, mely mind a Genealógián, mind a síremléken visszatér, tényleges elterjedését a fegyvertörténet a 15. század első felére teszi

97 - nem fennmaradt példák, hanem csupa olyan ábrázolás alapján, melyek legalábbis okkal gyanúsíthatok retrospektív szándékokkal. Főként bibliai jelenetekről van szó, amelyek azonban tetszés szerint szaporíthatok történeti művek illusztrációival, ezek (itt sajnos nem dokumentálható) során végigtekintve a szemlélő habozik feltétel nélkül elfogadni, hogy a Kastenbrust mint a vértezet valóban hordott darabja valaha is létezett volna. Ha nem is ilyen szélsőséges módon, de történeti valóság és retrospektíva viszonyának hasonló kérdéseit vetik fel Albwinus, István és társaik fodros, szaggatott szélű ruhalebenyei. A forma feltételezett divatjának idejével egykorú számtalan képi emlék között kutatástörténeti sorsa teszi kiváltképpen tanulságossá Ulrich Reichenecker 1410 körüli epitáfiumát.

98 Ezen az állig felvértezett elhunytat Szent Bertalan és György ajánlja a Madonnának, György, Reicheneckerének egyébként megfelelő, páncéljára a vállán Albwinuséval is rokonságba állítható lepel borul. A táblát az az Ortwin Gamber hasznosította a fegyvertörténet számára, aki a gyűjteményi darabokként egykori összefüggésükből kiszakított és gyakran manipulált, teljes recepciótörténetüket magukon viselő eredeti tárgyakkal szemben az egykorú ábrázolások forrásértékének kétségtelen hitelét módszertani eredőként érvényesítette cikkében.

99 Kurvilineáris gondolatmenete akkor ért vissza kezdőpontjához, mikor a művészettörténet rá hivatkozva állapította meg, hogy Reichenecker epitáfiumán kortárs fegyverzetek ábrázolását látjuk.

100 Ennek ellenére továbbra sem lehetünk biztosak abban, hogy a Györgyre borított Zaddelwerk nem ugyanazzal az archaikus megjelenéssel hivatott-e felruházni viselőjét, mely Szent György késő középkori ábrázolásainak gyakorta sajátja. 1 ; i^.E

Lt/ N^-?. 4-1.-J? ? 21.Részlet a runkelsteini vár nyári palotájának freskódíszéből Fresken-Cyklus des Schlosses Runkelstein bei Bozen. Gezeichnet und lithographiert von Ignaz Seelos, erklaert von Ignaz Vinzenz Tingerle. Innsbruck 1857, Taf. 2 A dilemma bonyolítására adnak alkalmat a dél-tiroli Runkelstein várának ún. nyári épületét díszítő, tárgyaikat a (már 12-13. századi, klasszikus korszakában is eleve plusquamperfectumban megszólaló) lovagi és hősepikából merítő, 1400 körüli falképek (21. kép).

101 Ezeken található meg mindazon fegyver- és ruhadaraboknak széles repertoárja, melyek száz évvel későbbi példákon a régiség rekvizitumaiként vették igénybe figyelmünket, és közöttük jóformán ubikvitus módon, ráadásul 16. század eleji példákra időnként meglepően emlékeztető formákban, a hősök ruháinak ujjain és alján tűnik fel a Zaddelwerk. Az ábrázolások tárgyával is harmonizáló retrospektív szándék ezúttal könnyen belátható a Sommerhaus freskóit a vár nyugati palotájának ugyanekkor festett - egészen más viseletekben bemutatott -, előkelők legkülönbözőbb szórakozásait megjelenítő falképeivel összevetve. A tanulságok levonásának kézzelfogható gátját jelenti azonban, hogy a nyári épület falképeit nem különíthető el világosan, vajon az ábrázolások tárgyaitól vagy régiségüktől, valószínűleg azonban mindkettőtől fellelkesülve - éppen Miksa a 16. század első évtizedében nemcsak alapos stúdiumoknak vetette alá, hanem restauráltatta is. Először 1502-ben jegyezte fel tennivalói között: „Item daz Sloss Runckstain mit dem mel lassen zu vernewen von wegen der guten alten Istori vnd diess Istory in schrift zu wegen bringen".

102 A freskók mai állapotukban is világosan tanúskodnak arról, hogy a felújítás megtörtént, arról azonban - függetlenül attól, hogy a kutatás túlnyomórészt az internacionális gótika emlékeiként foglalkozik a képekkel - a legkevésbé sem, hogy milyen mértékben változtatta meg az az eredeti festmények ikonográfiáját. Jelenleg nemcsak a modern viselettörténeti stúdiumok, de a 16. század elejiek is szigorúan megszabják képünket a régi Runkelsteinről. A freskók történetének két sarokdátuma közötti évszázadban a Zaddelwerk motívuma újra meg újra felbukkan. A példák között történeti művek illusztrációi és kortárs személyek ábrázolásai egyaránt előfordulnak,

103 történeti valóság és retrospektíva viszonya a ruhadarab divatja múltával ugyanolyan talányos, mint korábban. A dilemma még a 16. század elején is kísért: Dürer 1511-ben a Landauer-oltáron

104 a donátor vejét, az amúgy a legkorszerűbb páncélban megjelenő Wilhelm Haliért festette meg a váll vértje alól előbukkanó hosszú, szaggatott szélű vászonlebenyekkel, melyek szinte megegyeznek azokkal, melyekkel ugyancsak Dürer Ausztria szentjeit felsorakoztató fametszetén (B. 116) Flóriánt, Miksa síremlékéhez készült rajzán

1Cb pedig Habsburg Albertet ruházta fel. IV. Szent István I. Miksa síremlékére szánt szobrainak történetét figyelemmel kísérve, két párhuzamos szálat kellett nyomon követnünk. A kiindulópontok hasonlóak voltak, ezért különösen éles a végeredmények kontrasztja. Hogy e kontraszt létrejöhetett, ahhoz részben különleges körülmények voltak szükségesek. Clodoveus, Nagy Károly és Lipót Istvánhoz hasonlóan kétszer je-