Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ENDRŐDI GÁBOR: Szent István I. Miksa császár síremlékén
merni. Ráadásul abban a pillanatban, ahogy a többé-kevésbé konkrét minták iránt is elkezdünk érdeklődni, ez a kényszer kétarcúnak mutatkozik. A Burgkmair würzburgi rajzának az előképén megjelenő viseletek és fegyverek ugyanis már maguk is archaizálnak. Az utókor számára kézenfekvő, hogy ennek eredményeként felelhettek meg a 16. század eleji igényeknek, kevésbé kézenfekvő azonban, hogy milyen szerepet játszhattak a másoló történeti tudatában: a régiesség mintájáét-e vagy saját régiségük kellékéét. Látszólag ezen múlik az is, hogy a 16. század elejének retrospektív képi emlékeiben ma egy archaizáló hagyomány folytatásának vagy képi források felhasználását is bevető tudós historizálásnak a dokumentumai fedezendők-e fel. De csak látszólag ennek kifejtésére azonban Szent István ábrázolásának egy másik motívuma nyújt kedvezőbb alkalmat. A magyar szent király bécsi ábrázolásának talán legmeghökkentőbb részlete a páncél sodronyszoknyájának aljáról függő, egymásra varrt, piros, fehér és zöld színű, egyre kisebb, rongyos szélű szövetdarabokból álló ruhanyelvek sora. Ez elhelyezését (de nem formáját) tekintve azokra a nyelvszerű bőr- vagy vászonlebenyekre emlékeztet, melyek az antik és az antikizáló lorica részeként voltak jelen már a 14. századtól kezdve az archaizáló kosztümábrázolás kelléktárában, és melyek a Genealógia fametszetsorozatán rendkívüli változatosságban vonulnak végig. 91 Maguk a fodros szélű vásznak azonban a 14. század végi, 1400 körüli előkelő öltözködés egy 19. Hans Burgkmair (1473-1531): Pilátus kézmosása, 16. század eleje Würzburg, Universitätsbibliothek 20. Hans Burgkmair (1473-1531): Albwinus és Athanaricus Iornandes de rebus Gothorum. Paulus Diaconus Foroiuliensis de gestis Langobardorum. Edd. Konrad Peutinger & Johannes Stabius. Augsburg 1515, címlap további jellegzetességét idézik fel: akkor öltözetek széleit, különösen a ruhaujjakét tették ilyen módon gazdagabbá. 92 A sírfigurákon és ábrázolásaikon vagy a Genealógián ugyanúgy végigvonul ez a motívum, mint az eddig leírtak. 93 Bizonyos szempontból ikonográfiái jelentőségükre jellemző, hogy felmerült, és ma is az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy a Miksa és Peutinger által is többször a Genealógia munkacímeként említett „zottende mendl" kifejezés éppen ebből a motívumból (melyet a német viselettörténet Zaddelwerknek nevez) veszi eredetét. 94 Számos további példája is van 16. század eleji archaizáló felhasználásának, ezeket - ezúttal mellőzve a többit 9 ^ - képviselje egyetlen emlék. Jordanes gót és Paulus Diaconus longobárd történetének 96 Hans Burgkmair által rajzolt címlapján a két mű egy-egy protagonistája üldögél (20. kép). Az ábrázoláson nemcsak a - Szent Istvánénál mindenesetre kevesebb fodorral megrajzolt Zaddelwerk található meg az Albwinus páncéljához erősített ruhaujjszerű lebenyen, de még egy sor más motívum is, melyek előtörténetük során az eddigiekéhez hasonlóan a 14. századi, 1400 körüli virágkorból, úgy tűnik, jól megragadható cezúra nélkül léptek át a 15. szá-
