Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - ENDRŐDI GÁBOR: Szent István I. Miksa császár síremlékén

13. Merész Károly, 1522-1523 Wien, Österreichische Nationalbibliothek, Cod. 8329, fol. 33

r Visierung/

0 ez az adat a szobrot, mely az 1522-1523-as rajzon másolt tervet a burgundi herceg portré-ikonográfiájához igazítva valósította meg, szinte a síremléktervezés kontinuitásának emblémájává tette.

71 A rajz a figura tartásától és néhány részlettől eltekintve pontosan megfelel Nagy Sándor alakjának Hans Burgkmair 1519 körűire datált Kilenc Vitéz-sorozatán (14. kép).'

2 A metszet széles körben hozzáférhető volt, a síremlék szobrának terve nem; az utóbbi akkor készülhetett a metszet előtt (és akkor egyezhet az 1513-ban említett Visierunggal), ha szintén Burgkmair műve.

73 Annyit talán ezek, a kérdés összetettségéhez képest aránytalanul rövidre fogott megjegyzések is valószínűvé tehetnek, hogy 1522-1523-ban nem csak Sesselschreiber rajzai és nem csak egy sorozat állhatott rendelkezésre. Ekképpen a bécsi kötet összeállítását sem kényszer szülte volna, hanem szelekció; benne azok a tervek összegződnének, melyeket röviddel Miksa halála után ténylegesen kivitelezésre szántak.

74 Ok lehet ez arra, hogy az összeállítás Szent István-ábrázolásánál hosszabban időzzünk. Érdemes ezt a figura - zavarba ejtő részletekben gazdag - vértezetének azon elemeit leírva kezdeni, melyek azt a sorozaton belül szorosabb kapcsolatba vonják két további darabbal, III. Lipót (15. kép) és Bouillon Gottfrid szobrával.

73 E részletek ugyan aligha nyújtanak megbízható kritériumokat a szobortervek egy összefüggő csoportjának esetleges elkülönítéséhez, fontosak lehetnek azonban mint olyan motívumok, amelyek sem István különlegességei közé, sem az archaizáló viseletábrázolásnak a 16. század elején elterjedt közhelyei közé nem tartoznak. Olyan motívumok, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy István ikonográfiailag is illeszkedjék Miksa őseinek sorába, alakjának sejthetően régies hatást hivatottak kölcsönözni, de valószínűleg az archaizáló motívumok egy személyes készletéhez

76 tartoznak - melyek éppen csak a késői utókort állítják alig megoldható, de mindenesetre jelzendő problémák elé. A három figurát már páncéljuk típusa is összeköti. Az a rajzok készítésével egy időben divatozó, a derékon felerősített vászonszoknyával részben fedett páncélt deformálja a könyök és a váll vasainak elhagyásával és a szoknya harang alakú, merev megformálásával. Utóbbi különösen Lipót és Gottfrid esetében lett hasonló: mindkettőjük combjait a csípő magasságáig többször felhasított, alul rojtsorral szegett, nehéz vászonból készült alj fedi. Istvánnál ezt - a szoknya felső felén - sodrony helyettesíti. Ezt és a nyakat borító sodronyt is huzal keretezi, mely hasonló formában ismétlődik meg Lipót alak^ DÍE.DREL TEN.HAIDEN ^ HECTOKVODROI * CRöSALEXANDÍR^ JVL1YS 14. Hans Burgkmair (1473-1531): A három vitéz pogány, 1519 körül