Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - KERNY TERÉZIA: História Sancti Ladislai. A kerlési ütközet ábrázolásairól
Antonio Bonfini az eseményt Thuróczy János Chronica Hungaroruma második részének negyvenkilencedik fejezete alapján írta le pontosan a 130. mondatig, a kun megöléséig. 20 A 131. mondatban azonban két eltérő véleménynek adott hangot, egyszer, hogy a megszabadított leány könyörgött volna elrablója életéért, azt is hozzátéve azonban, hogy „nonnulli virginem a thergo Chunum cum Ladislao colluctantem surrepta secui percussisse ac assertori suo succenturiatam fuisse ferunt". 21 Aktív résztvevője a küzdelemnek a 16. század elején lejegyzett Erdy-kódexben: „Megijedének azokáért a kunok, és hátat kezdenének adni. A futásban látá László herceg, hogy egy főember a kunok közül viszen vala egy igen szép magyar leányt háta megett a lovon. Utánasiete, és monda a leánynak: fogd a kunt, és szökeljél alá a lóról, és vond utánad. És a leány ezt műveié, levoná a kunt. László herceg is leszökellik, és harcolni kezde a kunnal. A leány pediglen felkapá a csákányt, és agyon kezdé azzal ütni a kunt. László herceg levágá azt, és megszabadítá a leányt". 22 A 16. század második felében Bencédi Székely István Világkrónikájában „Szent Angiit asszony"-ról írt. 23 Hol kis termetű, filigrán gyermekleányka még, aki alig bírja megemelni László nagyméretű csatabárdját (Toronyhely), s akit László kedvesen „szép húgom"-nak becéz, hol hatalmas, a Niebelungok gyűrűjének hősnőihez hasonló amazon, aki alkatilag néha nagyobb Szent Lászlónál is (Rimabánya). O vágja el a kun horgasinát, és ő fejezi le. A késői Moszkvai Évkönyvek Nikon-féle kéziratában közölt, de voltaképpen szerb eredetű Szent Száva-legendát ötvöző Szent László-életrajznál a leány a herceg édeshúga: „Az gonosz emlékezetű Batu megöletése Magyarországban. Közönséges fában szegény vala, de külömb-külömb gyümölcsökben és borban dúskál vala; a várast [Várad] környül-körül víz övezvén, ő erősségében senkitől sem féle. A vár közepén nagy magos torony álla, mindennek gyönyörűségére... És történe, hogy tulajdon asszonyhúgát őhozzá a várba menekülvén az barbárok utolérik vala, és foglyokul az kegyetlen Batu elejébe hurcolák, László kerál ezt észben véve sírását tetézé, és nagy hangon veszékel vala, ő urához istenéhez könyörögvén... És az könnyűi gyors patakok módjára kiáradának, és az hol az márvány kövezetre hullnak vala, átüték azt, mely csodálatos jel mái napig is látszik ama kövezeten... És leszállván a toronyból felkantározott mént láta, és senki emberfia kantárát nem tartá, és harci bárd vala az oldalán... Batu az magyar hegységek felé menekülvén gonosz végét leié László keze által. Mondják, akik ama földön élnek, László kerál asszonyhúga, az kit a tatárok rabul ejtenek, Batuval együtt leié halálát: László mindkettőjüket megölé, mert mikoron birokra kele Batuval, az leán Batut segíté... Annak utána rézbül szobrot mintáznak vala az kerál képére; lovon üle, és kezében bárdot tart vala, mellyel Batut megölé". 24 Abban viszont valamennyi forrás egyetértett, hogy a lány, függetlenül származásától, vitatott erkölcsétől, igencsak szép fehérnép volt, és erre utalhat a székelyderzsi, 1419-ben készült ciklus már sokszor elemzett és vitatott fölirata: „Hoc opus fecit depingere seu preparare magister Paulus filius Stephani de ung anno domini millesimo quadragentesimo nono: scriptum scribebat et pulchram puellam in mente tenebat". Föltűnt még egy nőszemély Szent László besenyők elleni csatáiban, akinek alakja ugyancsak talányos. O Nándorfehérvárott volt fogoly, majd a magyaroknak segédkezve az ostrom harmadik havában fölgyújtotta a várost. Neve, későbbi sorsa ismeretlen, csupán a Képes Krónika leírásából és miniatúrájából ismeretes tette. 25 Elképzelhető, hogy valamilyen módon ő is alakíthatta a leányrablás epizódjának későbbi történetét. Problematikus a sok esetben tűzokádó sátánként, gonoszként, bár tulajdonképpen szimpatikusán leírt kun vezér kiléte, akinek neve szintén a legkülönbözőbb féle variációkban fordul elő a forrásokban és a képeken. A 14. század eleji kakaslomnicifreskón: ,,THEPE[...]PA[...]S[...] H[...]" néven szerepel. Bencédi Székely István említett Világkrónikába „Tatar Tepenecnek mondja". 26 A Képes Krónika scriptora szerint Osulnak hívták („Osul fuit ser"). E név az évszázadok során azután szintén a legkülönbözőbb helyesírási alakokban fordult elő. Az Orosz Évkönyvek krónikása a mongol Batu kánnal azonosította. 27 Kisfaludy Károly Auróra című szépirodalmi zsebkönyvében, az 1826. évfolyamban jelent meg Vörösmarty Mihály Cserhalom című elbeszélő költeménye. A költeményben az ellenfél Árboc néven szerepel, akit a szerző egészen nyilvánvalóan összekevert az 1289-es IV (Kun) László elleni merénylet egyik hírhedt résztvevőjével. Garay János 1852-ben tizenkét énekből álló éneket írt Árpádok címmel. A több történeti forrásból szerkesztett és azokat kikerekítő költemény, amelyet 1853-ban Egerben nyomtattak ki, első kiadásban már az előfizetőknél elfogyott. László haditetteinél szerepel többek között egy Ákosnak nevezett kun főnök megölése, egy másik kun ifjú, Árbocz legyőzése és természetesen az elrabolt leány megszabadítása. 28 Id. Storno Ferenc az 1863-ban fölfedezett toronyhelyi (Bántornya) falképciklusokról, hasonlóan a helyszínre sietett többi kollégájához (Telepy Károly, Gróh István), több ceruzavázlatot készített, 29 majd ezek fölhasználásával a Képzőművészeti Társulat számára ún. mülapokon (Történelmi események Szent László életéből) is megörökítette a jeleneteket, de immár romantikus stílusban átdolgozva, ahol többek között a következő téma is helyet kapott: „Ákos, a kun egy magyar hölgyet rabol el, kit Szent László üldözvén elfog és megöl". 30 Ákos szintén létező történelmi személy, aki a Krónika szerint az 1091-es, az oroszok által fölbiztatott „kun" támadás hadvezére volt. Tehát az irodalmi alkotásokban szereplő Árbócz és Ákos (valamint Batu kán) vezérek létező katonai elöljárók voltak, de alighanem semmi közük nem volt a leányrablással később kibővített ütközethez. Léteznek olyan ciklusok is, ahol viszont egyáltalán nem szerepel a leány, s csupán egy csatajelenet látható a legváltozatosabb lovagi és keleti fegyvernem fölvonultatásával, nyilvánvalóan Szent László valamelyik hadjáratára utalva. Ilyen sorozat például a pelsőci Bebek család megrendelésére készült gömörrákosi (Gömör vármegye) 15. századi freskó, vagy a nápolyi Santa Maria