Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek - POSZLER GYÖRGYI: AZ Árpád-házi szent királyok a magyar középkor századaiban

A magyar szenteket ábrázoló emlékek másik csoportját a falképek alkotják. István, Imre és leginkább László alakja a 14. század óta gyakran szerepel templomok hosszházának vagy szentélyének falán és a diadalíveken: általában más, gyakran helyi vonatkozású szentek, bibliai alakok közé sorolva, nemegyszer legendaciklusokkal vagy bibliai ábrázolásokkal együtt. Ábrázolásuk nem kötődik a liturgiához. Legtöbbször a magyar szent királyoknak a legkedveltebb, leggyakrabban szereplő szentek közé való beillesztéséről van szó, melyek sorába mint királyszentek, mint segítők és patrónusok tartoznak. Néhány példát említve csak: Almakerék (Mäläncrav, ma Románia) ma evangélikus templomának szentélyét díszítő falképek 1405-re vagy 1408-ra datálhatok. A magyar szent királyok ábrázolása a szentély déli falának programjába illeszkedik. A boltozat alatti csúcsíves mező nagyobb részét a háttérben megjelenő városkép előtt a sárkányt legyőző Szent György lovas alakja tölti ki, míg mellette, jelzésszerűen megfestett építészeti környezetben a sárkánnyal küzdő másik lovag, Szent Mihály jelenik meg. A második freskósáv is két részre osztott: a bal oldalon Szent Ferenc stigmatizációjának jelenete szerepel. Ezen ábrázolás párdarabja a jobb oldalon egy, öt álló szentet egységes csoporttá formáló kompozíció. Nem minden alak azonosítható pontosan: balról a második, karcsú, páncélos lovag, kezében az országalmával és csatabárddal minden kétséget kizáróan Szent László. Mellette az ősz hajú és szakállú, hosszú ruhás és palástot viselő, országalmát és jogart tartó király Szent István. A két király és a bal szélen álló püspök - akiben Prokopp Mária Szent Adalbertet sejti - egymás mellé és mögé elrendezve határozottan szembefordul a jobb oldalon álló, feléjük forduló másik két szenttel. A jobb szélről befelé lépő, fiatal, palástos figura feltehetően Szent Imre, míg a belső, páncélos, uralkodói jelvényekkel kitüntetett alak mindeddig azonosítatlan. A szent királyokat magába foglaló kompozíció csoportkép. Az alakok a többi ábrázoláson is látható, töredezett talajon állnak, mozdulataik, tekintetük egymásra vonatkozik. Éppúgy valamely történés részesei, valamilyen cselekmény szereplői, mint az előző képeken Szent György, Mihály vagy Szent Ferenc. A falképciklus a szentélyben kettesével, baldachinok alatt bemutatott szentek, a diadalíven Szent Péter és Pál alakjával folytatódik.

62 Ugyancsak csoportképként jelenik meg István, Imre és László igen rossz állapotú, a 14. század végére datált képe a mezőtelegdi (Tileagd, ma Románia) templom hosszházának falán. Az alakok oszlopok tartotta, félköríves árkádok alatt állnak, a két szélső kissé a középső felé fordul.

63 Az 1378-ra datált, Aquila Jánosnak tulajdonított veleméri freskókon a különböző ábrázolások egységes koncepció nélkül sorakoznak egymás mellé. A hajó északi falán az apostolokat bemutató, szinte teljesen elpusztult sorozat alatt, a bibliai háromkirályok vonulása és imádása mellett, egymástól függetlenül, sőt, egymásnak hátat fordítva jelenik meg Szent Miklós és Szent László. A szemközti falon Szent Erzsébet és a töredékek alapján talán Szent Istvánnal és Imrével azonosítható szentek állnak.

64 Ugyanebből az időből származik a három magyar király ábrázolása Rákos (Rákos, ma Szlovákia) falképein is. Figuráik itt a szentély falát és a diadalívet egységes program szerint betöltő, felsorolásszerűen egymás mellé állított szentek képeinek sorába illeszkednek. A háttér szinte semleges, a talaj szintjét jelezte csak a festő, az alakok függetlenek egymástól, csak egy-egy oldalra fordított fej vagy a másikra utaló kézmozdulat fűzi össze őket. Szent László jobbra, a frontálisan ábrázolt Szent István felé nyújtja országalmát tartó balját, míg a diadalív belső oldalára került Szent Imre velük szinte szemben helyezkedik el. Közvetlen szomszédságukban apostolok és próféták, az okos és balga szüzek szerepelnek.

65 Szent István és László meglehetősen hiányos, de igen korai, a 14. század első felére, közepére datálható képei jelennek meg a zsegrai (Zehra, ma Szlovákia) templom diadalívének bélletén lent a kerek medaillonokban megjelenő próféták mellképei alatt.

66 Ugyanezen a helyen szerepel a két szent király alakja a csécsi (Cecejovce, ma Szlovákia) református templomban is.

67 Ugyancsak a szentélyben ábrázolt szentek - Péter, Pál, Bertalan és Tamás - közé illesztve láthatók a magyarremetei (Remetea, ma Románia), ma evangélikus templomban is, ahol a hajóban a Szent László-legenda néhány jelenete szintén megjelenik.

68 Az Árpád-házi szentek mint magyar szentek, segítők vagy patrónusok kerültek be a szárnyasoltárok ikonográfiájába is. A külső és belső szárnyképeken, a predellán, esetenként a középképen vagy a szekrényfeleken, az oromzatokban más szentek mellett, illetve azokat kiváltva szerepelnek festett és faragott ábrázolásaik. A szent királyokat elsőként bemutató oltárművészeti emlék III. András király berni diptichonja. Ez magánáhítat céljára készült, a 13. század végéről való, valószínűleg velencei munka. Az egyházi év ünnepeinek ábrázolásait keretelő függőleges tagozatokon egész alakos, a vízszinteseken félalakban ábrázolt, párosával elrendezett szentek hegyikristály mögött látható miniatűr képei sorakoznak. Mint magyar szentek kerültek be a sorozatba Szent István és Imre, valamint Szent Erzsébet és László portréi.

69 A gótikus szárnyasoltárok tartalmi és formai szempontból egyszerűbb csoportjába tartoznak azok az emlékek, amelyeken a középpontban álló ábrázolást a szekrényfeleken, szárnyképeken, ezt kiegészítve a predellán és az oromzaton valamilyen liturgiái szempont vagy megrendelői igény szerint válogatott szentek felsorolásszerű ábrázolása kíséri. Jó példája ennek a típusnak az 1510 körűire datálható liptószentkereszti Máriaoltár (Sväty Kríz, ma Szlovákia), ahol az elpusztult középképet Szent Péter és Pál apostoloknak a szárnyak egész belső oldalát betöltő ábrázolásai kereteitek, míg a külső oldalon Szent István és László meglehetősen primitíven megfestett képei jelennek meg.

70 Ugyanígy a belső oldalon párosával ábrázolt apostolok megfelelőiként szerepel az oltárszárnyak hétköznapi oldalán a két magyar szent király a 16. század eleji turócbélai (Belá, ma Szlovákia) oltárszárnyakon.

71 Az oltár szekrényében ábrázolt tituláris szent, Szaniszló alakját kíséri Szent Ist-