Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - II. Szent királyok - királyi szentek

net keretei között szokatlan motívumok sorába tartozik a sírszobrok menete is - ez nem szerepel a római triumfusok leírásaiban, antik források után keresve legfeljebb az elhunyt őseinek temetési meneteken feltűnő szobrai feleltethetők meg felettébb bizonytalanul a kiállított lapoknak (ld. Cassius Dio leírását Augustus és Pertinax temetési menetéről: História Romana LVI, 34; LXXIV, 4; vö. OBERHAMMER 1935,19. sk; HAUCK 1950, 215). A diadalmenet miniált változatán a sírszobrok néhány kivételtől eltekintve ugyanazokat a személyeket (összesen 34 alakot) jelenítik meg, mint amelyek Miksa innsbrucki síremlékének programjában ténylegesen szerepeltek. Springinklee öt lapján ezzel szemben csak 17 alakot látunk, csupa férfiút, akiknek a sorrendje is megváltozott Altdorfer miniatúráihoz képest. Ez utóbbihoz hasonlóan a metszetek sírszobrainak menetét is III. Frigyes vezeti be (a), aki előtt lovas praeco halad (itteni üres tábláján az 1512-es program és a megfelelő miniatúra tanúsága szerint is a következő feliratnak kellett volna állnia: „Die hernach getragen pilder sein die Thewrlichen kaiser, kunig, Ertzhertzog vnnd Hertzog, der Schilt, namen vnnd lanndt kaiser Maximilian fuert"). Ugyancsak egyezik a miniált variánssal, hogy a figurák rangjuk szerint sorakoznak egymás után: a császárokat királyok, főhercegek, majd hercegek és őrgrófok követik. A királyok csoportján belül azonban a metszeten előrevették a szenteket, így került István Nagy Károly és Clodoveus társaságába (b). Jelentősen eltér a két sorozaton az egyes alakok megjelenése. Míg a miniatúrákon többségük kortárs viseletekben tűnik fel, addig a metszeteken jóval nagyobb az archaikusán öltözött szereplők aránya. Közülük több is Miksa genealógiájának Hans Burgkmair rajzai alapján készült metszeteit követi, István is e sorozat egyik lapjának (LASCHITZER 1888, Nr. 31) felhasználásával készült (vö. jelen katalógusban 202, 217/ 63-64). E. G. SCHESTAG 1883; WOERMANN 1890; FISCHNALER, CONRAD: Jörg Kölderer und die Ehrenpforte Kaiser Maximilians. Zeitschrift des Ferdinandeums für Tirol und Vorarlberg 3. F. 46 (1902) 311. sk; GIEHLOW, KARL: Urkundenexegese zur Ehrenpforte Maximilians I. In: Beiträge zur Kunstgeschichte, Franz Wickhoff gewidmet. Wien 1903, 91-110; GIEHLOW 1910-1911; Wien 1959, 96-104, Kat.-Nr. 289-340; WINZINGER 1973, Kommentarband, 20. sk; MÜLLER 1982, 148-153; Innsbruck 1996,148. sk, Kat.-Nr. 31. sk. 11-17. Szentek I. Miksa német-római császár rokonságából Az 1516-ban készített dúcok 1799-ben Adam Bartsch által kiadott újabb levonatai Leonhard Beck (1480 körül-1542) a: Szent István b: Szent Imre c: Szent László d: Szent Lipót Papír, fametszet, egyenként 256 * 224 mm A jobb felső sarkokban Bartsch kiadásának sorszámai (a: 37; b: 33; c: 63; d: 68) Az Esterházy-gyűjteményből (a lapok jobb alsó sarkán látható szárazpecsétek alapján) Budapest, Szépművészeti Múzeum, Grafikai Gyűjtemény, ltsz.: a: 943; b: 939; c: 969; d: 974 A négy lap egy 124 fametszetből álló sorozat része, amely alighanem kötetbe foglalva kellett volna, hogy bemutassa mindazokat a szenteket, amelyeket Jakob Mennél Fürstliche Chronik genannt Kaiser Maximilians Geburtspiegel címen ismert kéziratos művének utolsó kötetében Miksa rokonságának tagjaiként gyűjtött össze. A kiadvány koncepciójáról (így a képeket kísérő feliratokról és szövegekről, vagy arról, hogy a szentek leszármazásuk vagy ünnepnapjuk rendjében követték-e volna egymást) jóformán semmit sem tudni, az ugyanis Miksa életében - a császár legtöbb hasonló vállalkozásához hasonlóan - nem készült el teljesen. (A Bartschféle kiadás mellett még két korábbi regisztrálható, az egyikben csak a szentek nevei, a másikban néhány so37