Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - MAROSI ERNŐ: A magyar történelem képei. A történetiség szemléltetése a művészetekben

elemei ugyanúgy a humanisták által kultivált régiségben gyökereznek. Az allegóriák művészi nyelve azonban párhuzamosan ugyan, de más ütemben szorult ki a használatból s üresedett ki, mint alapja, a klasszikus műveltség. A Történelem A történelemnek tulajdonképpen soha nem volt saját ábrázolása (eltekintve a Hírnév, az Idő, az Elmúlás stb. rokon s vele összekapcsolódó allegóriáitól), csak a történetírásnak mint tevékenységnek. Mivel elvont fogalom, s mivel a História főnév nőnemű, megszemélyesítője nőalak. Ugyancsak nőalakot kíván a történetírás verbális megszemélyesítéseként múzsája, Kleio. História, ha nincs felirata, alig különböztethető meg Kleiótól. Cesare Ripa Iconologiája egy részletesebb és egy kevésbé részletes perszonifikációt tervez számára.

14 Mindkettő hátratekintő nőalak, írás közben ábrázolva. Az egyik, a részletesebb, szárnyas („mert ő az egymásra következő és tudni érdemes dolgok emlékezete, amely elterjed a világ minden táján, és nemzedékről nemzedékre hagyományozódik"), lábát négyszögletes kövön nyugtatja, és fehér ruhát visel (ami azt jelenti, hogy „mindig szilárdnak kell lennie", továbbá „nem szabad hagynia magát megrontani vagy elnyomni semmilyen oldalról érdekszülte hazugságok által"), s mellette Saturnus figurája áll. A történelem másik képe zöld ruhát visel („csupa örökzöld növényből ... összeszőve"), mellette kör alakú folyó van („mint a phrygiai Meandros volt, amely önmagába visszafolyt"). A részletezettebb kép kapcsán idézi Ripa a történelem cicerói jellemzését: „az idők tanúja, az élet tanítója, az emlékezet fénye és a cselekvés szelleme" (eredetileg: „

testis temporum, lux veritatis, vita memoriae, magistra vitae, nuntia vetustatis", De Oratore 2, 36). A Ripáétól eltérő Historia-perszonifikációt illusztrált Cristoforo Giarda 1626-ban kiadott lcones Symbolicae című beszédének egyik rézmetszete.

15 Rajta a lábát gömbön nyugtató, kezeiben kulcsokat és mérővesszőt tartó nőalak három arca rokonítja őt a múltat és a jövőt egyaránt látni képes Prudentiával: az a Történelem, amely -Tiziano londoni Courtauld Institute-beli allegóriájának felirata szerint - „A múltból merített bölcsességgel cselekszik, nehogy elrontsa a jövendő cselekvést".

16 E történelemfelfogásnak s allegóriájának pontos költői ellentéte a 19. századi Magyarországon: „Régi kor árnya felé / visszamerengni, mit ér? / Messze jövendővel komolyan vess / öszve jelenkort ...".A hagyományos Történelemfogalomnak volt megfelelő vizuális megszemélyesítése. Vajon a „Hass, alkots, gyarapíts!" parancsát, a történelembe való aktív beavatkozás szándékát is ki lehetett-e fejezni hasonlóan? A megszemélyesített Történelmet ábrázolják Magyarországon is, ott, ahol szükség van jelenlétére: történelmi tárgyú munkák címlapján, az örökkévalóságnak szánt más publikációkban, esetleg szerzőjükkel kapcso4. História. Fametszet Cesare Ripa Iconologiájában latban, emlékszobrok kísérőjeként, középületek tudományokat és művészeteket felsorakoztató ciklusaiban. Balkay Pál 1820-as akadémia-allegóriájának parnasszusi gyülekezetében Kleio előkelő helyen trónol a tetteket megörökítő művészetek csoportjában. Eléjük maga Khronos-Saturnus vezeti az időbeli művészeteket az örökkévalóság jegyében.

17 A perszonifikáció módszerével addig soha nem szemléltetett fogalmak vizualizálására is készségesen vállalkozó 19. század készen kapta, és elfogadta ezt az allegóriát. A Magyar Tudományos Akadémiához kapcsolódik a történetírás másik nagy apoteózisa is, Lötz Károlynak 1888-ban az új székházépület dísztermébe festett falképein, a hat történelmi jeleneten szinte mindig ott van a szemlélő és feljegyző kortárs: nem a történetírás megszemélyesített fogalma, hanem helyette a mindenkori történetíró maga. Az írástudó ilyen szerepének hangsúlyozása megfelel annak a-a ciklus tervezésének kezdetétől érvényesített - szándéknak, hogy a Tudományos Akadémián elsősorban az irodalmi műveltség kapjon hangsúlyt.

18 A Történelem perszonifikációja ideájának megtestesítője; mérték és egyben az inspiráció hordozója a történetíró számára. Utóbbi funkciójában inkább a történetírás ihlető múzsája, mint az elvont fogalom maga. Az antik auktorportré hagyománya szerint az inspiratrix diktál írószobájában, testi valóságában vagy látomásként megjelenve az írónak. Ez a képtípus a középkori evangelista-kép mintája.

19 A hagyomány az egyházatya-portrékban s mindenfajta tudósképmásban folytatódik, és beletorkollik a fényképek könyvtárszoba- és írósztal-