Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

KATALÓGUS - I. Ereklyekultusz

I-4./b b: Öntött, kalapált és vésett rokokó talapzat, előoldalán rocaille-díszes kartusban üveggel fedett ereklyetok, a tok hátoldalán hitelesítő pecséttel lezárva. A tok alatt szintén kartusban vésett felirat: „S. Emericus / Dux Hungáriáé". A talapzaton üreges, öntött, balra forduló, ezüstözött, koronás, szakáll nélküli ifjút ábrázoló buszt, fején a főhercegi koronára emlékeztető, aranyozott koronával. c: Öntött, kalapált és vésett rokokó talapzat, előoldalán rocaille-díszes kartusban üveggel fedett ereklyetok, a tok hátoldalán hitelesítő pecséttel lezárva. A tok alatt szintén kartusban vésett felirat: „Ladislaus Rex Hungáriáé". A talapzat hátoldalán kartusban „38"-as vésett szám látható. A talapzaton üreges, öntött, jobbra forduló, ezüstözött koronás, szakállas, Szent Lászlót idősebb korában ábrázoló buszt, fején a magyar koronára emlékeztető koronával. A tárgyegyüttes 1933-ban az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után, nemzetközi egyezmény keretében meghatározott feltételek alapján került magyar közgyűjteménybe több más, magyar történelmi vonatkozású műtárggyal együtt. A bécsi Schatzkammerbe Mária Terézia adományaként jutott a 18. század közepén több sorozat ereklyetartó mellszobor. Ezek között az elsők voltak a tizenkét apostolt és Keresztelő Szent Jánost ábrázoló, ezüstből és bronzból készült büsztök, melyek 1758 előtt készültek a bécsi Joseph Moser műhelyében. Később ugyaninnen kerültek ki a Habsburg-ház védőszentjeinek ereklyéit magukba foglaló művek, 1760-1779 között. A harmadik sorozatból, melyhez a Nemzeti MúI-4./C zeum három mellszobrát is sorolják, ma Szent Vencelt, Lipótot és Miksát ábrázoló darabok vannak a Geistliche Schatzkammerben. A gyűjtemény katalógusa szerint ez utóbbiak az 1760-1770-es években készültek Bécsben, Joseph Moser műhelyében. Az utolsó sorozat ereklyetartói közül négy (Szent László, Imre, Vencel és Lipót) feltűnő hasonlóságot mutat azokkal a tárgyakkal, melyeket 1907-ben Berlinben árvereztek el Tinz gróf műtárgyai között. A katalógusban közölt reprodukciókon - ismeretüket Buzási Enikőnek köszönöm - Szent László és Szent Imre ereklyetartójának talapzata és büsztje felcserélődött: Imre szakállas, idős férfi, László fiatal, szakáll nélkül ábrázolva. Ezt később viszonylag könnyen helyreállíthatták: a mellképeket csavarral rögzítették a talapzathoz. A katalógus szerint a büsztök ezüstből készültek, az aranyozott talapzatok anyagát nem említi. A harmadik sorozat, mely tehát hat darabból áll, aranyozott és ezüstözött sárgarézből készült, magasságuk 43 cm körül van. Ez alól kivétel Szent Miksa büsztje, mely 35,5 cm magas. A bécsi Kincstár katalógusának szerzői szerint egységes csoportról van szó, mely 1758 után került a gyűjteménybe. Ennek némileg ellentmond az említett méretbeli eltérés, továbbá az 1758-as inventárium bejegyzései. A jelenleg ismert darabok és a berlini katalógusban szereplő tárgyak összevetéséből az alábbi következtetések adódnak. Elképzelhető, hogy a Nemzeti Múzeum és a Schatzkammer tárgyai közül kettő-kettő azonos a Berlinben árverezettekkel. Ez esetben az „ezüstbüszt" megjelölés az árverezőház tévedését tükrözi csakúgy, mint