Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - MAROSI ERNŐ: A magyar történelem képei. A történetiség szemléltetése a művészetekben

telmében, szóképként vagy részleteiben kidolgozott leírásként. Nyilvánvaló, hogy ennek a képalkotásnak eredményeivel találkozunk a történeti művekben, s van víziónk a régiségről, a távolabbi vagy közelebbi múltról. Tyúk-tojás probléma az, hogy mi van előbb: a történelem vagy a kép? Valóságos képből születik-e meg bennünk a történelmi események és szituációk képe, vagy elképzeléseink vetítődnek ki a képzőművészeti ábrázolásokra? Napjainkban, amikor (lásd az 1992-es Öböl-háború, illetve az 1999-es jugoszláviai légiháború esetét a CNN-nel) az esemény képéhez való hozzáférés, illetve a kép birtoklása is stratégiai kérdéssé változott, aligha kell hangsúlyozni e probléma fontosságát. Pedig itt csak a puszta esemény képének manipulálhatóságáról van szó (amelynek közismert példái a megrendezett híradófelvételek, a berlini Reichstag nevezetes győzelmi riportképei). Az a tényező pedig, ami manipulál, talán éppen a „történelem"! Kérdés azonban, vajon az egyes történet képe egyáltalán forrása-e a történelem képének.

3 Könnyebb lenne egyenes utat vágni az értelmezések rengetegében, gyomlálni és bozótot irtani, világosan szétválasztani azt, ami összegabalyodott, s pedánsan osztályozni. Ám azt tapasztaljuk, hogy ami összefonódott, össze is nőtt; nemcsak a fogalmak sokértelműek, hanem a jelenségek is összetettek. Ezért nem boncolni, hanem leírni igyekszünk. Témánk az emberiség egyetemes történelmének modern, a felvilágosodás korában kialakult és a 19. században közkinccsé vált fogalma. Ez a fogalom a 19. századi ember számára még viszonylag újszerű volt; élménye meghökkenést, megrázkódtatást keltett. Átélte Hegel, megtestesülni látván a világszellemet, s megtapasztalta Marx is, észlelvén a kommunizmus 1848-ban Európát bejáró kísértetét. Winckelmannál nem hiába az egyetemes művészetfogalom alapján fogalmazódott meg az egyetlen és egységes történelem eszméje

4 : a világtörténelem élményét az értőknek igen korán éppen a műalkotások és a gyűjtemények esztétikai élvezete szerezte meg. A Schlegel-fivérek például Párizsban, a Musée Napoléon meglátogatása után ébredtek tudatára. A történeteket lapozám, s végére jutottam. És mi az emberiség története? Vérfolyam, amely Ködbe vesző szikláiból a hajdannak ered ki. Petőfinél a kulcsszó egyes és többes számának ingadozása árulja el a fogalomhasználat átmeneti kettősségét. Amit olvas, „történetek": történelmi események egymást követő elbeszélései, a történelemkönyvek címében használatos szónak az antikvitás óta hagyományos értelmében (históriáé, res gestae). Ami - riasztó, hömpölygő áradatában összefüggő - vízióként e történetekből születik, „az emberiség története", az új élményt jelentő világtörténelem, amelynek közegében él maga a költő is (vö. Véres napokról álmodom...). Versében mintegy összegződik az a fejlődés, amely a modern egyetemes történelemfogalom kialakulásához vezetett:

5 félretéve olvasmányait, a régi típusú történetírás individuális elbeszéléseit, meditációjában bontakozik ki a hömpölygő folyam képe. Vérfolyam ez, de a kép emlékeztet az elbeszélés folyamára is, melynek kútfeje, forrása van. A szemlélődés, az oknyomozás tárgya „a hajdan", a múlt. Ennek a képzetnek s a melankolikus-„merengő" lelkiállapotnak is pontos, egy generációval korábbi képi illusztrációja lehetne Vinzenz Georg Kiningernek az utóbbi időben sokat elemzett címlapképe Kisfaludy Sándornak A' kesergő szerelem kötetéhez.

6 A történelmi meditáció ihletője a természet. A természetben való szemlélődés eredménye az a belátás, hogy a világban egyazon folyamat történik, a természettörténetben

7 hasonló folyamat zajlik, mint az emberiség történetében. A Petőfi-hely és a Kisfaludy-illusztráció ugyanazt a kérdést sugallja: megjeleníthető-e a történelem éppúgy, mint az egyes események; az egyetemes történelem fogalma még az ábrázolhatónak, a szemléletesnek a tartományába tartozik-e? A történelem fogalmához elsősorban az „írás" képzete csatlakozik. Általános felfogás szerint a történelem előtti kor és a történelem határát az írásbeliség megjelenése alkotja, s közkeletű a görög szóösszetétel: historiográfia, amelynek megfelelője a magyar „történetírás". Ám a görög graphein ige egyben rajzolást és festést is jelent, akárcsak a magyar „képírás". A történelem-kép kérdésfeltevés így a művészet lehetőségeinek, sőt, létjogosultságának határaira is vonatkozik. A modern történelemfelfogás számára a történeti elbeszélés éppúgy, mint belőle törvényszerűségek, általános következtetések levonása, alapvetően szöveg, megalkotása az írás dolga. Az a történetszemlélet, amely a megszövegezhető történelemkép mellett képi formában (vagy abban is) megjelenhetik, a történelmi gondolkodásnak egy korábbi korszakához tartozik: maga is történeti jelenség. A historiográfiának ez a korszaka Európa-szerte a humanizmussal vette kezdetét. Magyarország sokáig passzív befogadója volt ennek a szemléletnek, amelynek elterjedésében és népszerűvé válásában nagy szerep jutott a nemzeti történelem iránti érdeklődés fellendülésének. Vége a 19. század utolsó évtizedeire tehető. Mivel a történelmi megállapításoknak képekre bízása azt feltételezi, hogy a képnek nem csupán ábrázoló funkciót tulajdonítunk, hanem metaforikus jelentésstruktúrával ruházzuk fel, ez a korszak joggal nevezhető el az allegorikus történetfelfogás korának. A korszak határait két korszakalkotó történelmi munka jelezheti. A magyar történelmi allegóriák sorozatának kezdetén áll Johann Georg Schwandtner Scrip tores return Hungaricarum című munkájának, a magyar történeti források első nagy gyűjteményének Andreas Nunzer által készített rézmetszet-dísze.

8 A címlapképen maga Khronos, a szárnyas Idő vési kőtáblába a mű címét. Romok között, szárnyas géniuszok munkájával új templomarchitektúra épül, a forrásépítményből amforák öntik a bő vizet (jól illik ez a kép a történelmi kútfők kiadásához). Méltóságteljes, a legdísztelenebb és legszilárdabb dór rendbe való oszlopok tartotta fülkében az oltáron a magyar koronázási jelvények immár a helyükön vannak, az oltár felirata az igazságosság és a kegyelem uralkodói erényeit idézi. A művészeti régiség újjáé-