Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
TANULMÁNYOK - KOVALOVSZKY MÁRTA: Történelem
aktuális eseményekre, a mindennapok politikai történéseire, az „alulnézetből" észlelt történelem kérdéseire reagáltak, így lehetett Szentjóby Tamás ólombotja (1965) az 1956-os forradalom utáni megtorlás szimbóluma, lövészárka (1968) a prágai forradalom jelképe. Jól látható az is, hogy e művek iróniáját kesernyés tapasztalatok és provokatív erők táplálták. A nyolcvanas évek fiataljai, de a középgeneráció sok tagja is játékos fölénnyel és tiszteletlenül, szemtelen bájjal vizsgálgatta a történelem darabjait, színes, kaleidoszkópszerűen változó, szórakoztató forgatagot látva bennük. Ennek a felfogásnak legkorábbi példái Újházi Péter nagy történeti képei, amelyek a gyermekrajzok kifejező firkáit, a fordulatos sziluettek karaktert jellemző erejét egyesítették az elbeszélő kifogyhatatlan ötleteivel és a részletek bravúros könnyedségével. A történelem rettenetes és vidám maszkabál, melyben az idők múlásával csak a kosztümök változnak, a kor divatja szerint, egyébként a tragédia és bohózat, a roham és ellenroham derűsen egybefonódik. Az eseményeket és a helyszíneket Újházi képein és dobozain egyszerre kétfelől látjuk: fennkölt magasból és az elrohanó lábak talpmagasságából; mind a két nézet érvényes. Újházi első történeti tárgyú képei a hetvenes évek közepén keletkeztek. Tíz évvel később ugyanezt a látásmódot lehetett megfigyelni Pinczehelyi Sándornál, vagy Bernáthy Sándornál, de az irodalomban (Esterházy Péter, Kukorelly Endre, Garaczi László) és a filmművészetben is (Xantus János, Tímár Péter). A nyolcvanas évtized közepétől kezdve a történelem egyre gyorsuló léptekkel közeledett egy hosszú korszak utolsó szakasza felé. Újházinak és társainak sziporkázó kavalkádja a Helyettes Szomjazok festményein és installációiban egy zsibvásár nevetséges képévé változott. A Hazám, hazám című sorozat kompozícióiban jól felismerhetők a mintaként választott művek, a 19. századi magyar festészet olyan közismert darabjai, mint Munkácsy Mihály Siralomháza vagy Madarász Viktor Zrínyi és Frangepán búcsúja című alkotása. De a Helyettes Szomjazok parafrázisaiban az eredeti minta romantikáját és heroikus, hazafias líráját kioltja a megformálás csúfondáros, nyelvöltögető módja. Az installációkban a darabjaira hulló világ, a nyikorgó-csörömpölő történelem szóra sem érdemes, közönséges jeleneteit ócska szerszámok, rozsdás fémszerkezetek, behorpadt edények zűrzavara testesíti meg; a festményeken a szándékosan ügyetlen ecsetkezelés adja tudtunkra a szomorú és nevetséges igazságot: idővel minden a történelem szemétdombjára kerül. 1989-ben a história megrendítő díszletek között, leomló falak, véres forradalmak, fekete-arany ravatalok színpadán vett búcsút a 20. századtól. A kilencvenes évek számára már ez a búcsú sem jelentett semmit, a világ - benne a művészet - mással volt elfoglalva. JEGYZETEK 1 NÉMETH LAJOS: Szubjektív és objektív sorok Kondor Béláról. In: Budapest 1984,15. 2 A Labirintus-ciklus első átfogó elemzését Egry Margit végezte el. Lásd: EGRY MARGIT: Ország Lili Labirintusa. In: Sub Minerváé 1989, 314-315. 3 TILLMANN JÓZSEF-MÉSZ ANDRÁS: Ezredvégi beszélgetés Jovánovics György szobrásszal. 2000 5 (1993/12) 3-5. 4 Schaar Erzsébet lifcöjának részletes elemzését ld.: KOVALOVSZKY MÁRTA: Tér és kapcsolat. In: Sub Minerváé 1989, 316-320. 5 Melocco kompozíciójáról részletesen ld. KOVÁCS PÉTER: Melocco Miklós Ady-oltára. In: Sub Minerváé 1989, 321-324. 6 A hatvanas évek magyar emlékműszobrászatának jellegzetes új jelensége volt a „deheroizálás". E kérdéssel részletesen foglalkozott Kovács Péter, ld. KOVÁCS P. 1992, 78-83. 7 Szűcs 1974 8 LÁSZLÓ-BENCSIK SÁNDOR: Történelem alulnézetben. Budapest 1973; a szociográfiai irodalom felvirágzását jelzi a Magyarország felfedezése sorozat megindulása 1970-ben. 9 A Növekvő Város „feltárásának" és S. J. Robins „tevékenységének" történetét részletesen leírja és „idézetekkel", „egykorú" fényképekkel illusztrálja Geller B. István a Jelenkorban közölt írásában: GELLER B. ISTVÁN: Fejezetek a Növekvő Városból. Jelenkor 1997,1008-1015. 10 ESTERHÁZY PÉTER: Kis Magyar Pornográfia. Budapest 1984
