Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SINKÓ KATALIN: Historizmus - antihistorizmus

galomnak általában Hegel-ellenes felhangja is van; HARDTWIG 1990,103-104. 10 IGGERS 1988,199-200. 11 LÖWITH 1958, 236; POPPER 1989 12 FALKENHAUSEN 1997 13 BIALOSTOCKI 1982, 21-35. A históriakép műfajával kapcsolatos teóriák kialakulásának színtere a XIV. Lajos által megerősített Francia Királyi Akadémia volt, ahol ezek elveiről vitákat és konferenciákat tartottak. MAI 1990,14. 14 MAI 1990, 21. 15 KIRCHNER, THOMAS: Neue Themen - neue Kunst? Zu einem Versuch, die französische Historienmalerei zu Reformieren. In: Historienmalerei 1990,111-115. 16 PEVSNER 1973; LÜTZOW 1877; WAGNER 1967 17 Ormós Zsigmond úgy fogalmaz, hogy a nazarénus művészek „elutasították az antikvitás bálványimádását". ORMÓS 1866,10. 18 1829-1830-ban. HARDTWIG 1990,106; WAGNER 1989, 33. 19 Az emlékirat apropója a szövetséges hatalmak ez év márciusában Arcis-sur-Aube-nál Napóleon csapatain aratott döntő győzelme volt. Az emlékirat tényleges szerzője Ernst Plainer. WAGNER 1989, 4L 20 PLAGEMANN 1967, 59; SCHWAHN 1983; BIELMEIER 1983 21 A Glyptothek építésze, Leo von Klenze oly módon tervezte meg az épületet, hogy a benne felállított antikszobor-gyűjtemény egyben a művészet fejlődését is tükrözte az egyiptomi művészet kezdeteitől a görög és római művészeten át a legújabb korig. Cornelius a fogadótermeket festette ki Homéros 7/fflsából és Vergilius Aeneiséből kiválasztott jelenetekkel. Lajos bajor uralkodó fáklyás fogadásokra használta az épületet. SCHWAHN 1983, 202-209; az Alte Pinakothek programjáról: BIELMEIER 1983 22 Peter von Corneliust 1819-ben Barthold George Niebuhr támogatása alapján kinevezték a düsseldorfi Akadémia igazgatójává. 1821-től tárgyalt a porosz kormányzati körökkel az állami megbízásként létrehozandó bonni egyetem freskóiról, melynek kivitelezésére maga választotta ki Carl Hermannt és Jacob Götzenbergert. A bonni egyetem aulájának díszítése voltaképpen porosz nemzeti reprezentációnak számított, hiszen Bonn a bécsi kongresszus által kettészakított rajnai provincia porosz uralom alá került részén feküdt, s a porosz király 1818-ban maga deklarálta a bonni egyetem megalapítását mint hazafias feladatot. WAGNER 1989, 46. 23 „Historisch-symbolische Auffassung", 1824. Idézi WAGNER 1990, 48. 24 WAGNER 1989, 53. 25 WAGNER 1989, 55-56. 26 A hat világtörténelmi korszak, fordulópont vagy fejlődési állomás a képek sorrendjében a következő: A bábeli torony pusztulása, Hellas virágzása; Titus elpusztítja a jeruzsálemi templomot; A hunok csatája; Bouillon Gottfrid a keresztes hadak élén bevonul Jeruzsálembe; A reformáció kora. A fenti témák oly módon szemléltetik az emberi nem fejlődésének különböző állomásait, hogy közvetlen kontinuitást tételeznek fel a Noé fiaitól, Semtől, Kámtól és Jáfettől származó bibliai három törzs: a sémiták, hamiták és jafetiták, valamint a jelen világ népei között, miközben az európai népek a görögökkel kezdődően a jafetitáktól származnának. Kaulbach felhasználta korának az emberi fejlődésről szóló elméleteit is. WAGNER 1989,129. A reformáció és a német nemzettudat összefüggéseiről ld. HARDTWIG 1990,103-188. 27 A Hunnenschlacht kompozícióját Kaulbach már a Neues Museum kifestésé előtt táblaképként is megfestette Münchenben. WAGNER 1989,136-137. 28 Pyrker külön ismertetést fűzött a „masinéria" általa használt módjához. PYRKER, JOHANN LADISLAUS: Tunisias. Ein Heldengedicht in zwölf Gesänge. Wien 1820 (az Attiláról szóló sorok: 34-35), melyet már korábban külön is közölt: Abhandlung über die Maschinerie. Archiv 7 (1816), 511; Herder hatásáról Pyrkerre: CZIGLER 1937, 50-62. 29 A trónterem ikonográfiájáról: WAGNER 1989, 205-206. 30 Vázlatát közli: EGGER 1976, Abb. 17. 31 FEUCHTMÜLLER 1949, Abb. 4. 32 A magyarok, illetve azok elődjeiként ábrázolt hunok, avarok vagy akár mongolok Nyugat-Európában élő képével kapcsolatban alapvető: ECKHARDT 1940; a magyarokra vonatkozó negatív nemzetkarakterológiai jellemzések német nyelvterületről származó előzményeiről: STANZEL, FRANZ K.: Europäer. Ein imagologischer Essay. Heidelberg 1998, 53; FRANÇOIS, ETIENNESCHULZE, HAGEN: Das emotionale Fundament der Nationen. In: Berlin 1998, 49-50. Engerthről: Eduard von Engerth. (18. 9-16.11. 1977, Historisches Museum der Stadt Wien) Hrsg. v. ENGERTH, RÜDIGER. Wien 1997 33 COLLIN 1811-1817; újra in: ADEL 1969, 165-172; vö. e kötetben Szentesi Edit tanulmányát. 34 Th. (THAISZ ANDRÁS): Művészeti tudósítás. Tudományos Gyűjtemény 5 (1821), 124-125; Hormayr hatásáról szélesebb körben szól: ROBERT 1933, 407-422; KUNCZER 1929; RINNER, FRIDRUN: Hungarikák Josef Hormayr „Taschenbuch für die vaterländische Geschichte" (1811-1849) című kiadványában. Helikon 22 (1976) 225-231. 35 „Pöcile", azaz poecile, mint írja „die Halle mit dem großen Thaten und Bildnissen großer Männer und Frauen Athens". Ugyanebben a cikkében Collin javasolja, hogy állítsanak emlékművet Esterházy Pálnak és Miklósnak, Teleky Mihálynak és Pálffy Jánosnak is. COLLÍN 1811-1817, 524. 36 Bialostocki a művészeti jelenségek változásainak típusait számba véve az újdonság fogalmát többféle módon jellemzi. BIALOSTOCKI 1982, 78-79. 37 ORMÓS 1866, 7,17-18, 63. 38 Schiller Der Graf von Habsburg című költeményét 1803-1804 körül írta. A történetet Hormayr is népszerűsítette az Österreichischer Plutarchban. VANCSA 1973,185; VANCSA 1974; VANCSA 1975, 151-153; szélesebb összefüggésben: Frankfurt 1977, 59; FRODL, GERBERT-FRODL, MARIANNE: Von der Vergangenheit zur Geschichte. Aspekte der Malerei des Historismus. In: Wien 19961997, I, 137-149; a Habsburg kegyesség ábrázolási hagyományairól: CORETH 1959, 17-30; Peter Krafft Habsburg Rudolfot ábrázoló, Magyarországon lévő képéről: CIFKA, BRIGITTA: Johann Peter Krafft: Rudolf von Habsburg und der Priester. BMH 1998, 8889,115-118. 39 VANCSA 1975, 152; Schnorr von Carolsfeld képéről: Laxenburg 1968, Kat.-Nr. 155. 40 VLNAS, VIT-HOJDA, ZDENÉK: Tschechien. „Gönnt einem jeden in Wahrheit". In: Berlin 1998, 510-513; ez a cikk több hasonló képet is felsorol. A cseh, lengyel és magyar históriai festészetet egybefoglalóan tárgyalja: THEINHARDT, MAKRÉTA: Historismus in der polnischen, tschechischen und ungarischen Malerei im 19. Jahrhundert. In: Wien 1996-1997,

1, 87-92. 41 WILD, BARBARA: Carl von Blaas (1815-1894). Würdigung des Historienmalers. Katalog der Österreichische Galerie, Wien 1985, 33-34; A Ruhmeshalle képeire a Velencében élő Blaas a megbízást Carl Rahl terveinek elutasítása után nyerte el. A tondók képei az Arsenal kupoláját tartó csegelyek számára készültek. Az Arsenal programjáról újabban: KLINGENSTEIN, EVA: Zur Problematik eines k. k. Nationaldenkmals. Die Entstehungsgeschichte des nach 1848er Ausstattungsprogramms in den Prunkräumen des Arsenal-Zeughauses. In: Wien 1996-1997,1, 53-59. 42 PYRKER 1825, XII. ének, 320. Pyrker művét kedvezően ítélte meg Kazinczy Ferenc, akinek figyelmét e műre Virág Benedek hívta föl. KAZINCZY lev., VIII, 419; Pyrkernek ez a hőskölteménye forrásként szolgált Josef Danhausernek az egri érsek számára festett képsorozatához, mely a múlt század folyamán a Nemzeti Múzeum Pyrker-képtárában volt látható. Jelenleg a Szépművészeti Múzeumban. Kiss PÉTER: A Pyrker-képtár sorsa Egerben a 19-20. században és Pesten 1848-ig. MÉ 36 (1987) 131-141; CIFKA 1990-1991 43 Kun László az ország eltékozlójaként jelent meg már a 18. századi magyar irodalomban, majd ebben az értelemben ábrázolja Kisfaludy Sándor drámája is. MRÁZ 1893; Petőfi 1848-ban a ponyván árult történetek modorában írt, klérusellenes verse, a Kun László krónikája a király meggyilkolásának jelenetével végződik. 44 A Vasárnapi Újság 1860. november 11-i száma Rósz szomszéd és jó barát címen hozza Johann Nepomuk Geiger kompozícióját, melynek címe: Frangepán megöli Fridrik osztrák herceget. (Ld. X11.) A magyarokkal ellentétben az osztrák festészetben II. Babenberg Frigyest a mongolok legyőzőjeként, a kereszténység védelmezőjeként ábrázolták, mint például Carl Rahl is. EGGER 1976