Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)

TANULMÁNYOK - SINKÓ KATALIN: Historizmus - antihistorizmus

5. Újházy Ferenc (1827-1921): Mohács (a Csele pataknál lévő emlékmű), 1856 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria azonban külön ikonográfiái típussá vált a hős halála pillanatában, vagy izolált holttestként való megjelenítése, különösen Dávidnak a meggyilkolt Marat-t ábrázoló műve nyomán.

52 A holt hősök efféle képeit a kutatás a történelem szakralizálásának tendenciájával hozza kapcsolatba. Ezen azt érti, hogy az eredetileg a históriafestészet körébe sorolt szent történetek kanonizálódott formáit a szekularizáció során felhasználják a világi történelem - szakrális aurával övezett - jelenetein.

53 A magyar festészetben is számos kép ábrázolja holtukban a hősöket, Hunyadi Lászlótól kezdve II. Lajoson át Petőfi Sándorig. Ezek a képek gyakran Pietàra emlékeztetik a nézőt, és ez a mozzanat az ilyen ábrázolásokat mintegy szimbólumokká emeli. Mint fentebb említettük, a halálában ábrázolt hős ikonográfiái újítása Orlay Petrich Somához köthető, aki 71 Lajos holttestének feltalálása című képét 1850-ben festette Münchenben (XJ2). Ennek a kortársak körében nem igazán sikeres alkotásnak a keletkezéstörténete arra is rávilágít, hogy a festő ezt a képét voltaképpen igen régi irodalmi műfaj nyomán, a Magyarország panaszokéra emlegetett protestáns zsoltáremlékektől inspirálva formálta meg.

54 Orlay esetében ez nem meglepő, hiszen ő az akadémiai hagyományoknak megfelelően a költészet és festészet rokonságát vallotta.

55 A hős halálának szakralizált megjelenítésével nemcsak Orlay Petri ch Soma képein szembesülhetünk, hanem a század közepétől kezdve majd minden jeles művészünk felhasználta ennek toposzait. Legismertebbek e képek közül Madarász Viktor és Székely Bertalan alkotásai, a ravatalon fekvő Hunyadi László siratásának képe, és II. Lajos holttestének feltalálása. Madarász képének vallásos áhítatát a helyszín, a templom belseje, s az imádságra kulcsolt kezű mellékszereplők is fokozzák (XI-7). A történeti forrásokban leírtakhoz Székely kompozíciója áll közelebb, az a tisztelet azonban, mellyel hívei körülveszik a holt II. Lajost, kiemeli képét a hétköznapi ábrázolások köréből. A történelem eseményeinek eszményekkel kapcsolatba hozott vagy szakralizált ábrázolásai közé sorolhatjuk azoknak a képsorozatoknak egy részét is, melyek 1867 után a középületeket díszítették.

56 A Nemzeti Múzeum díszlépcsőházának festészeti programja - Than Mór és Lötz Károly alkotása - a historizmus szellemében a történelem fentebb jellemzett pozitív és emelkedő képét mutatja, a magyar nép tehetségének kibontakozását a történelem során, fejlődésének csúcspontjaként a jelenkor eseményeit, a Nemzeti Múzeum és az Akadémia megalapítását ábrázolja (XII-2-3). A díszlépcsőház 6. Than Mór (1828-1899): A Lelkesedés és a Honszeretet allegóriája. Karton a Magyar Nemzeti Múzeum díszlépcsőházának freskójához Budapest, Magyar Nemzeti Galéria