Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Pór Bertalan, 1953. október

realista ábrázolásaival. A 111. Magyar Képzőművészeti Kiállí táson három remek grafikát állított ki, három tökéletees rajzú, szuggesztív önarcképet. De a nagy állomások között szüntelenül rajzolt, tervezgetett. Rákosi elvtársról pl. a rajzok százait kés/.i tette — emlékezetből — mert olyan erejű és jelentőségű portrét akar festeni a magyar munkásosztály legnagyobb fiáról és vezetőjéről, Lenin és Sztálin tanítványáról, mint a Sztálin-arckép. Önarcképeinek sora az elsőtől, a borongós ifjútól kezdve, az utolsó, néhány héttel ezelőtt készült harcos, mindkét kezében ecsetet — fegyverét — tartó energikus, nagyon kifejező és nagyon művészi ábrázolásig, azt mondhatni; napló. Az alig 21 éves fiútól a harcokban és küzdelmekben edzett, érett művészig, több mini fél évszázad telt, és milyen gazdag, küzdelmes, érlelő évszázad Adyval szólva — akit szeretett s akit szintén hasonlíthatatlan erővel ábrázolt — ,.Valaki az Értől indul el S befut a szent, nag\ Óceánba." Ecsetjével, ceruzájával mindvégig harcos volt. S hogy itthon végre nyílt szóval vallhatott, elvetette a jelképeket, a bikákba és pásztorokba rejtett jelbeszédet és tiszta szívvel, tiszta szóval, magasszínvonalú realista műveken hirdeti a művészet egyetlen értelmét : a néppel a népért. Művészetének következetes pártossága a legmagasabb példa minden haladó művész számára. A Magyar Dolgozók Pártja és a kormány támogatta és honorálta Pór Bertalan példamutató művészetét és Munkácsy-díjjal, két Kossuth-díjjal, valamint az Érdemes Művész megtisztelő rangjával tüntette ki. Oelmacher Anna