Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Gadányi Jenő, 1948. április

ciók, hogy nincs bennök ösztönösség és természet. Nos hát, misem lett volna könnyebb számomra, mint a naturalisták és impresszionisták módjára kezdettő. fogva átengednem magamat a természet érzékletes csábításainak. Ennek a fes'ői szemléletnek idestova száz éve már a barbizoniak óta, annyi kényelmesen járható, kitaposott hagyománya kínálkozik, hogy ezen a nyomon bárki simán és olcsón elindulhat. Magam is mindig szerettem, csodáltam és tanulmányoztam a természetet, de mint festő azért óvakodtam tőle sokáig, mert felszínének rengeteg optikai véletlenen forduló, káprázatos gazdagságával nemcsak gyönyörködtetett., hanem el is kábított és zavarba ejtett. Akkor eszméltem rá. hogy először is a képszerűség alapvető tényezőit, a felület és a tér viszonyált., a szín és a vonal szerepét, a szerkezet, a ritmus, a festői harmónia törvényeit kell tisztáznom magamban. Nem önmagukért bajlódtam annyit ezekkel az alapelemekkel, hanem azért, mert úgy éreztem, hogy ezek a törvények egybevágnak a természet mélyén fo'yó élet belső lendületével, egyetemes egységével és egyensúlyával. Kerülő úton, fáradságosan jutottam ahhoz a meglátáshoz, mely a természeti jelenségek felszíne alól a nemcsak érzékeinkhez, de lelkűnkhöz és értelmünkhöz szóló lényeget kívánja kihámozni és formába önteni. Gadányí idézett szavaihoz nincs sok hozzá tennivalónk. Pontosan értelmezik azt a benyomást, melyet képei és rajzai keltenek a szemlélőben. Csak annyi volna még a megjegyzésünk, hogy'abban a dús szrnü, pompás festői szabadságban, melynek Gadányi most két kézzel is alig győzi szebbnél-szebb, ízes gyümölcseit szedni, milyen döntő szerepe van a beidegződött konstruktív fegyelem eredményeinek: a részeket kerek egésszé foglaló kompozíciónak, a világos, ütemes tagolásnak, a biztos arány- és egyensúlyérzéknek. Másszóval azoknak az értékeknek, amelyek a művészet legsajátosabb szellemi lényegét és rangját teszik. Kállai Ernő