Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954
Herman Lipót, 1954. október
Iványi-Grünwald, Kisfaludi-Stróbl, Magyar-Manheimer és Fényes Adolf és a többiek kitűnő jellemzésű, eleven erejű arcképei. A háború, rettegés és meghurcolás után felszabadulás következik Hermán Lipót életében is. A 70 éves művész számára már alig hihető, hogy művészete új virágzásnak indul majd. Az első lépések, tétovázók. Évekig csak a fasizmus bilincsei alól való szabadulás ízét kóstolgatja, művészete is szerves folytatása a háború előttinek. Az üldöztetés, az elpusztult százezrek nehezen múló emléke adja kezébe az ecsetet, amikor víziószerű, nagy kompozícióban festi meg az ártatlanul lemészároltak halálba menetelő seregét és feltámadását. Közben köröskörül épül az ország. Falun és városban egyaránt új témák kínálkoznak. Hangulatos, girbe-gurba utcák mellett gyárváros nő ki a földből. Nem véletlen, hogy éppen az ilyenfajta táj ragadja meg képzeletét. Sárospatak, Mátra, Hévíz, Sztálinváros, Zsennye és Budapest tájai évről évre új élményekkel gazdagítják. Ifjú művészt is megszégyenítő frissességgel és lelkesedéssel festi egymásután képeit. Tájképeket, zsánerképeket, művészeti, tudományos életünk kiválóságairól, barátairól portrékat fest. Palettájának eleven színei most kirándulókat, fürdőző gyerekeket, koreai leánykákat, szabadságharcaink hőseit örökítik meg egyre gazdagodó festői felfogásban. A romantikus kis parasztudvarok, kies ligetek ma is vonzzák, szerteágazó, kusza, izgatott vonalak alkotásra serkentik. Képei a maguk módján tükrözik, hogy alkotójuk fiatalosan érdeklődik minden iránt, ami körülötte történik. Szokatlan dolog ilyen korú művésznél fejlődésről beszélni. Pedig arról van szó ! Ez a jubileumi gyűjteményes kiállítása az előzőktől abban különbözik, hogy egy új festői korszak első termését is bemutatja. A Munkácsy-díj, mellyel 1952-ben tüntették ki, és a Szocialista munkáért érdemérem, melyet ezidén kapott, már ebben a társadalomban nyert rangot jeleznek. 9