Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Herman Lipót, 1954. október

Iványi-Grünwald, Kisfaludi-Stróbl, Magyar-Manheimer és Fényes Adolf és a többiek kitűnő jellemzésű, eleven erejű arcképei. A háború, rettegés és meghurcolás után felszabadulás következik Hermán Lipót életében is. A 70 éves művész számára már alig hihető, hogy művé­szete új virágzásnak indul majd. Az első lépések, tétovázók. Évekig csak a fasizmus bilincsei alól való szabadulás ízét kós­tolgatja, művészete is szerves folytatása a háború előttinek. Az üldöztetés, az elpusztult százezrek nehezen múló emléke adja kezébe az ecsetet, amikor víziószerű, nagy kompozícióban festi meg az ártatlanul lemészároltak halálba menetelő seregét és feltámadását. Közben köröskörül épül az ország. Falun és városban egyaránt új témák kínálkoznak. Hangulatos, girbe-gurba utcák mellett gyárváros nő ki a földből. Nem véletlen, hogy éppen az ilyenfajta táj ragadja meg képzeletét. Sárospatak, Mátra, Hévíz, Sztálinváros, Zsennye és Budapest tájai évről évre új élményekkel gazdagítják. Ifjú művészt is megszégyenítő frisses­séggel és lelkesedéssel festi egymásután képeit. Tájképeket, zsánerképeket, művészeti, tudományos életünk kiválóságairól, barátairól portrékat fest. Palettájának eleven színei most kirán­dulókat, fürdőző gyerekeket, koreai leánykákat, szabadság­harcaink hőseit örökítik meg egyre gazdagodó festői felfo­gásban. A romantikus kis parasztudvarok, kies ligetek ma is vonz­zák, szerteágazó, kusza, izgatott vonalak alkotásra serkentik. Képei a maguk módján tükrözik, hogy alkotójuk fiatalosan érdeklődik minden iránt, ami körülötte történik. Szokatlan dolog ilyen korú művésznél fejlődésről beszélni. Pedig arról van szó ! Ez a jubileumi gyűjteményes kiállítása az előzőktől abban különbözik, hogy egy új festői korszak első termését is bemutatja. A Munkácsy-díj, mellyel 1952-ben tüntették ki, és a Szocialista munkáért érdemérem, melyet ezidén kapott, már ebben a társadalomban nyert rangot jeleznek. 9

Next

/
Thumbnails
Contents