Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Magyar kisplasztikai és grafikai kiállitás, 1800-1954, 1954. szeptember

legszebb teljesítménye. Aztán a gazdag fantáziájú Szabó Vladimír nagyszerű rajzai aratnak megérdemelt sikert. A könyvillusztráeióban — a bravúros rajztudású Györy Miklós mellett — a fiatalok kerülnek előre : Kass János, Líeich Károly egyes művei illusztrációművészetünk magas színvonalát dicsérik. Figyelemreméltó tehetséggel keres új utakat a legközelibb nemzedékből Csernus Tibor, Raszler Károly, Csohány Kálmán, Szilvássy Xándor és nem utolsó sorban — a történelmi illusztrációkkal foglalkozó — Csanádi András. A sokszorosítható műfajok területén Dómján József nevét, illetve a színes fametszettel folytatott érdekes és sokatígérő kísérleteit említhetjük meg. A rézkarcban csak a legutóbbi időben látunk komoly eredményeket — elsősorban fiatalokéi (Gross Arnold, Würtz Ádám). Művészeink még nem fordítanak elég figyelmet ezekre a fontos műfajokra, pedig fellendítésüktől sokat várunk. Sajátos grafikusművészet alakult ki az utóbbi években a — tanulmányrajzolás kapcsán. Részben Barcsay intencióiból indulva, illetve azokat továbbfejlesztve a fiatal Bokor Miklós és Yincze Gergely ért el szép eredményeket. Pontos megfigyeléssel, de elmélyült, finomérzékkel rajzolt portréik java felülemelkedik a tanulmány szerűség esetlegességein — önálló művé lép elő. Grafikusművészetünk — mint a kiállítás is igazolja — rendkívül változatos technikában. És itt nemcsak a műfaji változatosságot értjük, színesen gazdag a mi új grafikusművészetünk t egyéni úton járó tehetségekben. Művészeink közül talán kettő sincs, kinek stílusa, művészi felfogása hasonlítana. Ennek a változatosságnak már semmi köze a formalizmus idejének akart egyénieskedéséhez, különlegesség-hajhászásához. A szocialista realizmus felé vezető széles úton nemcsak hogy elfér egymás mellett a különböző művészi látásmód, hanem szükséges és kell is a mi sokarcú alakuló életünk mindenoldali megmutatásához. A mondanivaló fűzi egységbe grafikusaink művészetét. A már emlegetetteken kívül kiemelhetjük még a sajátos „tus-festményeivel" szereplő Dudás Jenő, a kitűnő illusztrációkat készítő Háy Károly, a monotipiában érdekes új eredményeket elérő Szántó Piroska, a nagy építkezéseink munkáját megörökítő Szűcs Pál és Tóth fí. László, az aquarell-festésben a kitűnő Elekfy Jenő, Dobroszláv Lajos, a bányász-rajzaival feltűnt Lnkovszky László, a rézkarcaival aquarelljeivel régen ismerős Istókovits Kálmán, a fametsző Varsányi Pál, majd fíeron Gyula, Körössy Lajos, Feledy Gyula neveit. És sorolhatnánk tovább is. Mindannyiuk művészete tartozó vonása grafikusművészetünk arculatának — amelyet ez a kiállítás most teljességben megmutat a művészetet szerető látogatónak.* * A kiállítás végigveszi a magyar grafikusművészet múltjának kiemelkedő eredményeit is — Barabás .Miklóstól Derkovits Gyuláig. Hz a része a kiállításnak átfogó képet ad arról a gazdag hagyományról, amellyel új grafikánk gazdálkodik és megismerteti az érdeklődőt régebbi mestereink úttörő munkásságával, a haladó grafikusművészet kialakításáért vívott harcával. Az anyag — így egybegyűjtve — alkalmat ad a részletes méltatásra, értékelésre. 12