Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Magyar kisplasztikai és grafikai kiállitás, 1800-1954, 1954. szeptember

műveltséget emelő hivatásának betöltésében — a freskók és a köztéri emlékművek mellett — nagyjelentőségű szerepe van a lakások falán függő műveknek, mert ezek hatása — ha jók — mélyebb és közvetlenebb lehet. Okai közül vegyük csak a legegyszerűbbet, a legprofánabbat : maga választotta, magáénak érzi az ember. .. Igen fontosak lettek tehát a sokszorosítható műfajok is — megnőtt a becsülete a rézkarcnak, fametszetnek, kőrajznak. Negyedszer azért sajátosan fontos grafikusművészetünk közel évtizedes fejlődése útja, mert a könyvkiadással (és kisebb részben a sajtóval is) többezer emberhez eljuthatott — többhöz mint más műfajok a nehézkesebb kiállítási rendszerrel — s hatása — bár irodalommal összekötve szükségszerűen közvetettebb, de — szélesebb és elevenebb. Igaz, könyvkiadásunk még nem mérte fel igazán az illusztráció és általában a könyvművészet óriási lehetőségeit és igaz az is, hogy sokszor egyszerű baj : a rossz papír szegte szárnyait a grafikusművészek próbálkozásainak (pontosabban : a rossz papír és gyenge nyomdai munka lefokozta a művek értékét) és igaz az is, hogy hetilapjaink — különösen az utóbbi időben következetesen gyenge illusztrációkat közölnek ha közölnek egyáltalán, stb., stb. Sorolhatnánk a bajokat. Mégis talán éppen illusztrációművészetünk lépett legnagyobbat — eredményeit új grafikánk legszebb sikerei közé sorolhatjuk. Nemcsak azért, mert az emberábrázolás — egész művészetünk érdekében is igen fontos — problémájával sikerrel küszködik, hanem azért is, mert jól keresi a maga nyelvén szóló természetes hangot, a sajátos kifejezési eszközöket. Grafikusművészetünk újszellemű fejlődése — akár a festészeté több-kevesebb bizonytalankodással indult az első időkben. A művészek többsége még nehezen szabadult a formalizmus szemléletétől. Ki kell emelnünk Koffán Károly művészetét. Nagyszerű fametszeteivel s aztán monotypiái nagyrészével sokatigérő realista úton indult el. (Újabb műveit azonban sajnálattal nélkülözzük kiállításainkon — évek óta.) Szellemes, bár a formalizmus külsőségeivel megrontott illusztrációkat készített ezidőben Hincz Gyula. (A. Francé : Nyársforgató Jakab-jához pl.) Bencze László rajzolóművészetében is megmutatkoztak a realista vonások — erőteljes rajzai magukban hordták a gyors fejlődés lehetőségét. A rézkarcban Komjáti Gyula és Aszódi Weil Erzsébet, a. fametszetben G. Szabó Kálmán eredményeit emelhetjük ki. Külön kell említenünk Ék Sándor grafikai munkásságát. Ék felszabadulás utáni tevékenységében folytatta következetes reális, frissen közvetlen művészetét, amely különösen szénrajzaiban mutatja meg legjobb erényeit. Zádor István közvetlenül a felszabadulás utáni időben lépett arra az útra, melyen ma is halad, riportszerű, keresetlenül egyszerű rajzaival és illusztrációival. Valójában aztán az első kiállítástól bontakozik, szélesedik grafikusművészetünk fejlődése. A további években megsokasodnak az eredmények, kiváló mestereink művészete egyre magasabbra ível. Barcsay Jenő klasszikusan szép elmélyült tanulmányrajzai minden bemutatón szerepelnek (művészete a kivételes ,,Anatómiá"-ban tetőz). Elkészül Bencze megrázó ,,koreai sorozata" felszabadulás utáni grafikánk egyik 11