Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Magyar kisplasztikai és grafikai kiállitás, 1800-1954, 1954. szeptember

olyan eredetien oldotta meg, hogy nem akad párja nemcsak kortársainál, hanem azóta sem. Történelmi témákkal is foglalkozott. Árpádról, II. Rákóczi Ferencről gyönyörű szoborvázlatokat készített. Szabadságharckori élményeinek emlékét is számos kisplasztikája hirdeti. Fiatalkori munkái közé tartoznak a honvédfejek. Mindegyik más-más alakot, egyéniséget ábrázol. Valószínűleg egykori bajtársait mintázta meg bennük. Két terrakottája haldokló honvédeket ábrázol. Az egyik haldokló honvédtüzér, földön fekszik, feje alatt ágyúcső — a másik jobbkezére támaszkodó s jobboldalán fekvő sebesült zászlótartót ábrázol, aki lobogóját vérző keblére szorítja. Az egyik 18(59-es évszámmal datált szobra szintén sebesült zászlótartót ábrázol. Lehajtott fejjel és rogyadozó léptekkel halad előre, jobbkeze fel van kötve, baljában töröttnyelű lobogót tart, mely lepelszerűen borul a vállára. Izsó e szoborban formálta meg legszebben a levert szabadságharccal kapcsolatos élményét, melyben ő is megsebesült, melynek hős katonája volt. Honvédábrázolásaiban kifejezte a hősiességet és a soha nem csüggedő hazaszeretetet.* Izsó Miklós halála után kisplasztikánk fejlődésében nagy visszaesés történt. Huszár Adolf, Engel József és Fadrusz János főleg emlékműszobrászattal foglalkoztak. A néhány kisplasztikájuk, melyet alkalomadtán készítettek, főleg dekoratív igénnyel készült. A századfordulón a fiatal szobrászok közül többen fordultak a kisplasztika művészetéhez. Teles Ede, Damkó József, Nagy Kálmán és Pásztor János főleg a paraszti életből vett zsánerjeleneteket mintáztak. Munkáik általában Izsó kisplasztikáira emlékeztetnek, de kifejezés szempontjából sokkal gyengébbek. Kevésbbé sikerült nekik a népi életet annyira hitelesen realista módon ábrázolni, mint Izsó Miklósnak. A kor kisplasztikusainak másik csoportja, Vedres Márk, Kövesházi-Kalmár Elza, Beek 0. Fülöp, Fémes-Beck Vilmos és Sámuel Kornél a nemzetközileg elterjedt „hildebrandi elvek"-ből kiindulva, a reneszánsz-kor kisplasztikáját tanulmányozták, főleg gondosan mintázott aktokat ábrázoló kisbronzokat készítettek. Az utóbbi két tehetséges fiatal pályája korán megszakadt. Sokatigérő kisplasztikusokat vesztettünk el bennük. Vedres Márk élete során majdnem kizárólag kisplasztikával foglalkozott. 1903-ban Firenzébe költözött, hol évtizedeken át a klasszikus művek környezetében élve s azoktól ihletve mintázta neoreneszánsz ízű kisbronzait : az Emberpárt, az Éneklő fiút, a Kutyás fiút stb. A két világháború között, a valóságtól elforduló, ú. n. kubista művészet útjára lépett, de a felszabadulás óta készült munkáival, — melyek közül kiemelkedik a Kaszakalapáló, — melynek témájában igyekszik a mai élet problémáihoz visszatérni. Beck Ö. Fülöp is számos említésreméltó kisplasztikát készített, de munkássága az éremművészet terén a legjelentősebb. Lényegében * Bár kiállításunkon eredetiben szerettük volna Izsó összes kisplasztikáit bemutatni, de sajnos, ettől el kellett tekinteni s a hiányt fényképpel igyekszünk pótolni. Izsó nemzeti fontosságú kisplasztikáiról sajnos, még mindig nem készült a formát szilárdan megőrző bronzöntvény. Az eredeti terrakotta példányok pedig a háború és egyéb viszontagságok között annyira megrongálódtak, hogy féltett helyükről, az Országos Szépművészeti Múzeumból való elszállításuk pusztulásukhoz vezethetne, s e kockázatot a kiállítás vezetősége nem vállalhatja. Egyetlen — Izsó eredeti műve után készült kópia — szerepel kiállításunkon. 7