Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Pór Bertalan, 1953. október

megjelenítés az elsőleges, Picassónál pedig geometrikus formákra egyszerűsödik, vagy komplikálódik az ember és világa. Pór Bertalan nem kapcsolódott szorosan iskolákhoz és főleg nem fertőzte meg az a francia művészi elv, hogy mindenáron mást, mint a többiek, vagy mint eddig volt. A korai arcképek és iájképek nagyszerű realizmusából indulva, a Nyolcak cézanne-os és expresszionisztikus keresgélése után, a levert forradalom alig" kifejezhető sebével szívén : a jelképes ábrázoláshoz fordult. Pász1orai és állatai szimbólumokká nőttek, rendkívüli erők és harcok kifejezőivé. A müncheni paktum után, 1938-ban végleg áttelepedtek Párizsba, ahol már 1931-től kezdve kiállított, ahol kezdték ismerni és becsülni nevét, munkásságát. Kiállított 1931-ben Povolovszky galériájában, 1932-ben résztvett a Parisban élő magyarok bemulat kozásán Van Gyen kiállítóhelviségében a Rue Bonaparte-on. Bölöni György, a régi harcostárs, a Nyolcak idejéből való mentor, a kirakatban látja meg egy képét s úgy üdvözli, mint valami újra megtalált kincset. A felfedezés és emlékezés szenvedélye tüzesíti át, mikor Pór Bertalanról írva erőteljesen jellemzi a llorthy-fasizmust. ami elől mindketten elmenekültek : „Hol élt ez a Pór Bertalan tíz esztendőn leereszt ül, hogy képei elrejtőztek az emberek szeme elöl és miért rejtőztek el • Abból a generációból való ő is, amely a magyar forradalmak idején érte el zenitjét, akkor volt teljes erejében, hogy odahaza elfoglalja megillető pozíciójúi. Ennek az évjáratnak egy sereg művésze lett annakidején akaratos emigráns, jórészt nem azért. mert politikai szereplésük miatt kellett rnenekülniök hisz a magyar Vendome-oszlop ledöntését sem foghalták rájuk (utalás Courbet-ra) — de nem bírták az ellenforradalmi Magyarország levegőjét, ahol — legkevesebb — csattogott a Horthy-bunkó (a nagy jubileumhoz illő emlegetni) és ugyancsak működött mindenfajta guillotine." Ebben az időben, a 30-as évek elején, Barbusse lapja, a Le Monde körül csoportosult haladó magyar írók, s egy belga kritikus, aki nagyra becsülte Pór munkásságát, alkalmat adtak a rajzoknak a lapban való megjelenésére, lehetővé tették egy litográfiái album bruxelles-i kiadását és könyvillusztrálást. 1930-ban résztvett a Sálon des Tuilleris egy csoportkiállításán. A zsűri tágjai nagy elismeréssel nyilatkoztak Pór képeiről. Még mielőtt Párizsban letelepedtek volna, 1935-ben régi vágya leijesült, amikor meglátogatta a Szovjetuniót. Mint egyszerű I ntourist-utas ment a feleségével és a moszkvai pályaudvaron orosz és emigráns magyar írók és művészek fogadták őket. Egy 13