Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Pór Bertalan, 1953. október

sora, amelyben leleplezi azokat a társadalmi körülményeket, amelyek közt egy politikus hivatali hatalmát veti latba, hogy irányt szabjon a művészet fejlődésének. Érdemes és tanulságos idézni: „Hogy helyes-e Tisza fellépése ? Hát a maga szempontjából semmiesetre sem az. Elvégre aki oroszlánnak akar látszani, annak nem kell elszólnia magát, mert könnyen kiderül, hogy mi van harcias bőre alatt. Itt nálunk, ahol minden ember politizál, de egyik sem ért hozzá: itt, ahol hangos nemzetiszínű jelszavakkal kábítják az éhes embereket; itt, ahol a rövidlátó polgárság — a jelen egész kultúrájának, gazdagságának megteremtője — tapsolni tud a klerikális reakciónak, mert az közben a sztrájkoló munkásokat üti; itt, a saját létérdekeiket sem ismerő emberek között könnyű még esetleg nagy politikusnak látszani. De a művészet egészen más terrénum. Itt a gazdasági vonatkozás nem oly szembeszökő, itt nem fenyegetnek sztrájkok, tehát az önérdek nem zárja el annyira az embereket az igaz megismeréstől És valóban, ugyanazok az emberek, akik a jelen tudományos ismereteinek alapján állva még társadalmi és gazdasági téren tartózkodnak a végső következmények levonásától, ugyanazok már zavartalanul átengedik magukat a jelenkor művészete élve- zésének. Ok az értők, számuk napról napra nő. Ezekhez akar Tisza szólni értelmetlen elemista nézeteivel ?" Pór Bertalan ekkor már keresett portréfestő volt, de nem elégítette ki többé az embernek arcképábrázolása. Mást akart, a kifejezésnek gazdagabb, változatosabb formáit kereste. így szülelett meg a Család című kompozíció, az ő Pestre szakadt családja, amely egy józsefvárosi bérház apró lakásába zsúfolva kereste egyre fogyó reménnyel a nagyváros nyújtotta lehetőségeket. A kompozíció széles, nagyvonalú összefoglalása mindannak, amit eddigi portré gyakorlatában megtalált, de benne túlsúllyal (iiotto mély hatása érvényesül. Néhány tanulmányszerű arcképtől eltekintve, mindig hajlamos volt a kevés színnel való formálásra és már első kiállított Önarcképén mély barnákból világlik ele") az arc kevés fényt kapott része, A Család is barna a színre épült, de transzparensebb, kevésbbé modelálló erejű. Az Új Képek 1909-es kiállításán tűnt fel a Család, majd a Nyolcak első 1910-es kiállításán a két másik nagy kompozíció, a Hegyi beszéd és a Tiszta szerelem mellett szerepelt. A két utóbbi robusztus, csupa izom figurái ellenére gyengéd és törékeny vágyat fejez ki a jobb és szebb élet után. Kzek az erőteljes és az antik szépségre és harmóniára utaló kompozíciók új tartalommal telítődtek. A Ilegvi beszéd hatalmas prédikátora új világ eljövetelét 20-12 9