Az Ernst-Múzeum kiállításai 1947-1954

Pór Bertalan, 1953. október

PÓR BERTALAN 10zen a kiállításon hatalmas életművet, több mint fél évszázad művészi termését mutatjuk be és pedig olyan művésztől, aki kora ifjúságától kezdve a nép ügyéért dolgozott. Fejlődése hű tükre a századforduló utáni magyar társadalom fejlődésének, azzal nőtt. bukott, emelkedett fel a forradalomban s kezdett újra az emigrációban, hogy a felszabadult ország újjászülető művészetének ismét harcos, vezető alakjává magasodjék. Pór Bertalan 1880-ban született Bábaszéken (ma Szlovákia). Sokgyermekes kistisztviselő család legidősebb fia, aki középiskolai tanulmányai idején — Pesten, a Markó-utcai reálban nemcsak önmaga fenntartásáról gondoskodott, hanem a kisebb testvérek iskoláztatása is nagyrészt az ő vállára nehezedett. Tanított, rajzokat adott el és 13 éves korától kezdve tehermentesítette szüleit. A Felvidék hegycsúcsokkal csipkézett horizonlja, a hegyi emberek és állatok élete a legmélyebb gyermekélménye, amely elkísérte egész életén át s amelyet a művész meg nem szűnő érdeklődéssel igyekezett kifejezni. Születése helyének, gyermekkora földjének legfőbb termelési ága az állattenyésztés, s a hegyoldalakban legelő nyájak és csordák és azok őrizői, a pásztorok kitörölhetetlenül bevésődtek a gyermekiélekbe, hogy később a művészi kifejezés maradandó hordozói legyenek. Legkorábbi gyermekrajzaitól kezdve egészen a fasizmus idején készült szimbolikus ábrázolásokig a pásztorok, a szelíd tehenek és az erős bikák voltak témái, amelyekbe minden érzést, gondolatot, indulatot belerajzolt és festett. Xem egyedülálló jelenség Pór Bertalan vonzalma a pásztorokhoz és állatokhoz. Szlovákia minden valamirevaló festője, Ales, Benka, Hála, stb., tehát mindazok, akik a valóságból indultak ki. mind a hegyi emberek és állatok életét figyelték és ábrázolták, s ezen keresztül fejezték ki véleményüket az életről, a társadalomról. De Segantini példája is bizonyíték amellett, hogy az ősfoglalkozású embereknek a természettel való egyenlőtlen küzdelme milyen ösztönző erejű, a társadalmi valóság megismerésének közvetlen eszköze a művész számára. 3