Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

A Szociáldemokrata Párt képzőművészeinek társasága és meghívott művészek kiállítása

ságot. Bizonyára veszedelmes ,mesterság

v de ha műveli, páncélnál is erösebb fal védi: az igazságot szomjúhozó milliók szeretete és szolidaritása és ami számára, ha igazi művész, még ennél is fontosabb, szellemének szabadsága, mert „az igazi művészei a legteljesebb szabadság és csak a legteljesebb szabadság hozhatja létre, sohasem parancs, vagy rendelet, szóval egy cél, amely nem tisztán művészi". Ezért az én számomra a művész ott kezdődik, amikor ezernyi falat bont le, ezernyi akadályt tör össze, hogy eljusson az igazsághoz, amelynél nincs fontosabb. És ez az igazság megcsillanhat ecsetjén vagy vésőjén, ha egy útszéli göröngyöt farag vagy egy rikoltó faágat fest meg, akkor is. Ne higyje senki, hogy az igazság elvont fogalom. Bennünk van halhatatlanul, bennünk sikolt örökösen, hogy újra és újra megmutassa magát. Mi más a tömegek mozgása, amely betölti a történelmet, mint az igazság olthatatlan szomjúsága, lebírhatatlan törekvés a kiegyenlítődés. örökös vágy a harmónia felé. És mit keres a művész miközben színeit keveri s a tárgyra tekint, vagy magába néz, miközben birkózik az anyaggal s izgatottan kap a tünő fény után, egy mozdulat kecsessége vagy egy erőfeszítés drámai hangulata után; mit akar a formával és a gondolattal, amely az extázis mérhetetlen hőfokán forr benne: egyesíteni azt a kettőt, kifejezni a világot, a lényeget, az igazságot... Rodin mondotta: A művészet átszellemülés — a természetbe behatoló szellem gyönyörűsége, amely abban ugyanazt a szellemet ismeri fel, amely beléje is lelket lehel. Az értelem öröme, amely derülten tekint a világegyetembe és az öntudat fényében újjáalkotja azt. Igen: az értelem öröméről van szó, amely azonban csak akkor teljesülhet, ha az öntudat fényében újjáalkotjuk a világot. Erről van szó tehát: teremtésről és nem ábrázolásról. Nem sokszorosításról, mert hiszen, ami van, abból egy is elég. Hanem újjáteremtésről, nemcsak megérteni akarjuk világunkat, amelyben élünk, hanem meg is akarjuk változtatni azt. A szocialista képzőművészek hatalmas ösztönzői lehetnek a folyamatnak: alkotásaikkal, de csakis alkotásaikkal. Szerető figyelmünkkel ajándékozzuk meg őket és szeretettel tekintünk alkotásaikra. Figyeljük, hogy a szocialista lélekből hogyan merül föl a tiszta művészet igazgyöngye. SZAKAS1TS ÁRPÁD