Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

Jelenkori francia festőművészek

zik a kiállítók közt, akik több szempontból megérdemelnék, hogy külföldön is ismerjék őket. Minden olyan képkedvelő, aki követhette kissé az 1939 előtti Páris kiállításait és képárveréseit, elsősorban bizonyosan Maurice Brianchon-ra gondol, aki 1899-ben született, 1924-ben a Blumenthal-díj nyertese lett, ő festette meg többek közt a Palais de Chaillotnak (Üj Trocadéro) egyik nagy freskóját, a ,,Szimfóniát" s egyike e nemzedék legragyogóbb, legfinomabb koloristáinak. Említsük meg vele együtt művésztársát, Raymond Legueult-t, az Iparművészeti Iskolából, aztán Kremégne-t, Pougny-t, Saint-Maur-t, Chastel-t és még René Jean Clot-t, aki 1937ben a Paul Guillaume-díjat kapta: ők is mind tanúskodhattak volna azokról a változatos keresésekről és szándékokról, amelyek oly jellemzők a fiatal francia festészetre. Mindamellett, az említett hiányok ellenére is, e kiállítás elég jól képviseli azokat a nevezetesebb áramlatokat, melyek az utolsó húsz évben tűntek fel Franciaországban: így aztán, ha tanulmányunkban ezeket az áramlatokat elemezzük, mindig lehetséges lesz oly művekre hivatkoznunk, amelyeket a közönség az Almásy-Teleki-képtárban láthat. Milyen volt hát a helyzet a mult világháború végén, a fiatal festők szempontjából, akik alig várták, hogy megmutassák, mire képesek? Két oly művészi mozgalom, amely a háború előtt fejlődött, de amelynek a közönség csak azután ismerte fel a fontosságát, a ,,fauvizmus" és a kubizmus végleg megszabadították a festészetet mindazoktól az előítéletektől, amelyeket, régebben, már az impresszionizmus is megingatott. Szabadulás a színek révén: ez volt az egyik mozgalom eredmenyeTszabadulás a forma révén: ez volt a másik mozgalomé. Természetesen ez a különbségtevés nagyon is vaskos és általános, hisz könnyű volna kimutatni, hogy — mélységesen különböző eszközeik ellenére — Matisse és a kubisták keresései között számos érintkezési felület van, valamint hogy mindegyik csoport egész sor oly változatot tartalmazott, ami nehezen férne el a fent említett meghatározásban. De itt voltak az eredmények, hatékonyan és tagadhatatlanul; egy új művészet, szinte sosem látott erővel és gazdagsággal, büszkén hirdette a szellem és az érzékek együt-