Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

Francia művészeti alkotások kiállítása magyar magántulajdonból

ELŐSZÓ. Majdnem tizenegy éve már, hogy egy modern francia kiállítás alkalmából néhai Rózsaffy Dezső, a Szépművészeti Múzeumnak, sajnos, oly korán elhúnyt őre, egész kis történeti visszapillantást adott a francia-magyar művészeti kapcsolatokról, amelyeket a kiállításnak — első ízben a világháború után — oly szerencsésen sikerült felélesztenie. E művészeti kapcsolatoknak ezúttal egy más oldalát szeretnénk megvilágítani. Körülbelül száz éve már, hogy Franciaország valósággal a festők országává vált. Ha felsorolnánk például mindazokat a magyar művészeket, akik vagy magában Párisban lettek híressé, vagy pedig életük folyamán időnként oda zarándokoltak, hogy — eredetiségük feláldozása nélkül — megfürödjenek Páris friss, eleven és termékenyítő atmoszférájában, az annyira gazdag, változatos és annyira eredeti mai magyar művészetnek szinte teljes képét adnánk e pár sorban. Az alkotóművészek e termékeny munkájával párhuzamosan egy másik szép és hasznos tevékenység alakult ki: a művészet őreinek, azt is mondhatnánk: papjainak, vagyis a műgyűjtőknek munkája. Az ő ízlésüket, bátorságukat és fáradhatatlan kutatókedvüket hirdeti a mostani kiállítás. Valamennyiükről külön-külön nem beszélhetünk itt részletesen. De hadd említsem meg legalább példaképpen a Majovszky-gyüjteményt, azét a Majovszky Pálét, aki azt évekig formálgatta rendkívüli gonddal és páratlan odaadással s aki, sajnos, már nincs közöttünk, hogy nagy szerénységében tiltakozzék nevének emlegetése ellen. Több mint száz rajzot és vízfestményt — közöttük van Delacroix híres akvarellje: „Cheval effrayé par l'Orage" — gyűjtött össze a XIX. század nagy francia festőitől. Páratlan gyűjtemény, mellyel nemcsak Majovszky örököse és nagylelkű kölcsönadója, a Szépművészeti Múzeum, hanem egész Magyarország jogosan büszkélkedhetik. 3