Az Ernst-Múzeum kiállításai 1940-1946

Ferenczy Károly

ELŐSZÓ Nagy művészek munkáinak időnkénti együttes bemutatása magábanvéve is mindig üdvös és kívánatos, mert példát mutat a művészeknek, a közönséget felemeli a tiszta művészet magasságába, oktatja és — eltérően a vegyes nagy tárlatoktól — zavartalanul gyönyörködteti a nézőt. Ezeken az okokon kívül, melyek minden ilyen vállalkozást igazolnak, még különös szempontok is hozzájárultak ahhoz, hogy elhatározzuk magunkat Ferenczy Károly műveinek kiállítására. Maholnap tizenkilenc éve lesz annak, hogy Ferenczy Károly műveiből emlékkiállítást rendeztem a városligeti Műcsarnok helyiségeiben. A kiállítás meggyőző képet adott Ferenczy művészi nagyságáról. A finomabb műértők körében meg is tette hatását, művészetének régi híveit megerősítette hitükben s talán új híveket is hódított hozzájuk. A sajtó nagy melegséggel ünnepelte Ferenczy művészetét s egy ismeretlen kritikus, aki (egy más művész emlékkiállításával kapcsolatban) Ferenczy Károlyt, a művészi erkölcs és komolyság megtestesülését ,,cinikus"-nak nevezte, kínos feltűnést keltett ezzel a sületlenségével. Szerencsétlen külső körülmények mégis megakadályozták, hogy az akkori vállalkozás teljesen kifejtse hatását. A kiállítás egy zord tél derekára esett, a Műcsarnok helyiségeit nem fűtötték, az üvegtetőre vastagon feküdt rá a hó, s a hideg és sötét termekben alig lézengtek a látogatók. A mostani kiállítás lenne hivatva arra, hogy megvalósítsa azt a célt, melyet az 1922-iki emlékkiállítás nem tudott elegendőképpen elérni: Ferenczy Károly művészi nagyságának általánosabb elismerését és olyan 3