Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

167. Csoportkiállítás: Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Egry József, Farkas István, Hincz Gyula, Kmetty János, Márffy Ödön, Medgyessy Ferenc, Vilt Tibor

lehetősen általánossá lett és jellemző a formagazdagságnak, a diszitő mellékholminak, a szórakoztató arabeszkeknek kerülése. Egyszerűen látni, csak a nagyot látni, ,nagy szemmel nézni' természetesen ellenkezik minden aprólékos részletezéssel." Máshelyt az alakos festményekről pedig igy szól: „Természetes, hogy a régibb esztétikában szereplő ,szép vonal'-nak, ,szép formának' egy ilyen művészetben nem lehet szerepe. . valamely uj ritmusra való törekvés helyettesiti a régi vonal- és forma-ritmikát. Mindazonáltal a vonalnak elég gyakran jut szerep és ez a szerep bizonyos tekintetben rokon azzal, amelyet egykor, a római stilus idejében a falfestményeken játszott: sokszor sötét abroncsként fogja körül a nagy formákat és nagyjából meghatározza azok silhuette-jét." Ez a jellemzés illik Barcsay Jenő művészetére, melyre ilykép Lyka Károly bizalommal tekint. Uj művészetet lát benne. Czóbel Béla három képe kitűnően jellemzi művészetének legújabb törekvését: zsiros szinekkel, mélyre hangolt hangulatoknak szabad harmóniába foglalását. A szobrászokat a kiállitáson Medgyessy Ferenc és Vilt Tibor képviselik. Mindkettőt jól ismeri az ErnstMúzeum közönsége. Dr. Lázár Béla. 6