Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939
Bernáth Aurél
lődések közt fejlődő művészi belátásom vitt végül is rá, hogy otthagyjam ezt a vállalkozást. Az a meggondolás és lassan érő meggyőződés, hogy a művészet sorsa a természettel való vita, — vezetett rá, hogy a régi utakon kell ugyanoda eljutnom, hová akkor csak kerülővel juthattam volna. Két teljes évembe telt azonban, míg újra beszélni tudtam. (Ennek a korszakomnak bemutatásától, — bár annak egy ilyen retrospektív kiállításon volna helye, — el kellett tekintenem. Túlságosan megzavarta volna a kiállítás egységét; de szívesebben is bízom ezeknek a képeknek a megítélését egy későbbi korra.) Az új periódusnak első képe a „Riviéra". Elfogódott kép, de mégis úgy érzem, hogy átmentettem benne valamit abból a világból, melynek megvalósítását öt éven keresztül más utakon kerestem. Az új képeim világa, — mint aki egy fantasztikus kirándulásról tér meg a valódi téri környezetbe, — szokatlan és szűk volt az első percben. Az a meggondolás is nyugtalanított, hogy festészetünk tartalmi sejtései és követelményei még tisztázatlan eszközökkel is kifejezésre tudnak jutni. Azt tekintettem tehát fontosnak, hogy ezt a természetből a legérzékletesebb módon, —• festő módjára — bontsam ki. Rövid idő multán merevnek, elméletinek láttam akkoriban festett képeimet. De rendkívül nehezen illeszkedtem be a régi disciplina keretei közé. Lassanként tudtam csak ismét festővé lenni, azaz a világot igazán érzékletesen látni. Erre az érzékletes látásra való törekvés persze nem azt jelentette nálam, hogy igényeim nem terjedtek volna tovább ennél az érzékletességnél. Továbbra is valami ,.képem" volt arról, amit kezdeni akartam és festettem. Mindig „lebegett" valami előttem. A „képidea" mindig előbb volt és sohsem érdekelt egy „motívum" önmagáért. Képeimnél a képtervek tehát elkülönülnek egymástól, önálló fogalmazásúak. Ez a művészeti beállítottság természetesen nem új dolog, sőt a legrégibb és legáltalánosabb. Csak a naturalizmus-impresszionizmusban csökkent az ilyenfajta igény, — ahol inkább megelégedtek öncélúbb szépségkereséssel. o
