Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939
Rózsaffy Dezső, Szüle Péter, Duray Tibor, Marosán László
érdeklődését a mi művészetünk iránt. Neki köszönhetjük, hogy kitűnő barátunk, Louis Réau felkeresett bennünket, s miután személyes tapasztalatai alapján meggyőződött a magyar művészet komoly eredményeiről, az André Michel-féle művészettörténetben olyan tüzetesen és olyan megbecsüléssel foglalkozott velünk, mint előtte senki sem azok közül a külföldiek közül, akik a magyar művészetről ilyenféle összefoglaló munkában irtak. Henri Focillon-nak, a Sorbonne tanárának figyelmét is igvekezett Rózsaífy művészetünkre irányítani. Ő maga pedig tanulmányokat tett közzé Munkácsyról, Zichyről, Rippl-Rónairól és Ferenczyről a Gazette des Beaux-Arts cimü folyóiratban. E tanulmányok legjobb munkái voltak. Látszott rajtuk, hogy a cél fellelkesítette és szárnyakat adott szellemének. Közös nagy vágyunk megvalósítását: a magyar művészetnek Párisban való méltó bemutatását, melyet olyan sokszor tervezgettünk, sajnos, nem tudtuk elérni. Mindezt Rózsaffynk szerényen, feltűnés és tolakodás nélkül végezte. Annál inkább kötelességünk feljegyezni, hogy szerényebb állásban, kevesebb hivalkodással és nagyobb odaadással kevesen tettek ilyen hasznos szolgálatot. Az ügyet, melyhez szegődött, Rózsaífy mindig egész lélekkel szolgálta, az igazságért, melyről meggyőződött, kész volt bármikor harcba szállni. Nem volt a kényelmes egyezkedések embere, törékeny testében nagy lelkierő lakozott. A kockázattól nem ijedt vissza, szóval, tollal szívesen kardoskodott azért, amit igaznak hitt. Nem meglepő, hogy aki így ragaszkodott igazához és ilyen harcos elszántsággal volt hajlandó kiállani érte, az saját művészi munkájában is híven kitartott a természet igazsága mellett. A természet áhítatos tiszte4