Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

Hollós-Mattioni Eszter, Hrabéczy Ernő, Révész István, Ripszám Henrik, Pólya Iván

más kiállítási helyiségekben eddi'g sohasem fogadta el a zsűri. Művészi célja: „A kortól és divattól mentes örök művészetet kultiválni, ennek feltételei: szeretet, hit és áhítat, a természet jelenségeit egyszerű eszközökkel, póz nélkül megjeleníteni, érzékeltetni." RÉVÉSZ ISTVÁN 1887-ben született, 18 éves kora óta gyűjt képeket. Gyűjteményében eleinte úgynevezett konzervatív, beérkezett mesterek szerepeltek, később a modern mesterek — legnagyobbrészt Csók, Rippl-Rónai, Vaszary — művei szóltak ízléséhez. Sokat utazott külföldön. „Természetimádó és romantikus természet, olyan mesterek művei tetszenek neki, kik a napfényt, virágokat, nőket festik .. ." 1936 nyarán — tehát 49 éves korában hirtelen az az érzése támad, hogy aktívan kell a művészettel foglalkoznia. Minden tulajdonképpeni előtanulmány nélkül festeni kezd, s a természetszerű naivitáson keresztül meglepő eredményeket mutatnak most kiállított képei. Csontváry és Utrilloszerű szellem mutatkozik dolgain s az a festői kultúra, melyet nálunk Rippl-Rónai és Vaszary kreált. HOLLÓS-MATTIONI ESZTER festőművész nem először mutatja be művészeti alkotásainak gazdag és színes termését. A művésznő Szekszárdon született, az Iparművészeti Iskolában, majd a Festészeti Főiskolán tanul, utóbbi helyen hat éven át Rudnay növendéke, 1929-ben az Ernst múzeumban állít ki nagyrészt Szentendrén készült tájképeket és figurális munkákat, 1931-ben a Nemzeti Szalonban Sióagárdi templomból jövök és Anya gyermekével című olajfestményeire a Nemes Marcell-féle utazási ösztöndíjat kapja. Következő kollektív kiállításán, 1923-ban már dekoratívabb célzatú, monumentális víziószerű figurális képekkel jelentkezik, 1936-ban pedig az Ernst múzeum összes termeit betöltő munkái keltenek megérdemelt feltűnést, aratnak sikert. Párizsban 1937-ben 4