Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

Pólya Tibor emlékkiállítása

kap. Résztvesz a Szinyei Merse Pál-Társaság ala­pításában (1920), mint annak rendes művésztagja, a Társaság kiállításain sikerrel szerepel. Utóbbi esztendőkben idejét rövid szakaszok kivételével a szolnoki művésztelepen tölti, mint annak egyik legsúlyosabb tagja s munkában elmélyedve dol­gozik, rengeteg dekoratív munkát, illusztrációt, karikatúrát, plakátot, festményt, portrét alkotva. Itt is érte tragikus hirtelenséggel 1937 november 29-én a halál 52 éves korában, munkabírása teljé­ben. Művészete nem sorozható be semelyik mai ha­zai festőiskolába, nem viseli magán sem a meg­szokott, sem a némileg divatos irányzatok ismer­tető jeleit, kifejezési módját. Pólya tipikusan selfmademan, nem festőiskolában tanulta a mes­terséget, azt lehet mondani készen kapott talen­tuma idők folyamán csak gazdagodott s más-más oldaláról mutatkozott. Művészetének törzse a rendkívüli rajzolóképesség, mellyel legügyesebb s legképzettebb kortársai közül is kiválik. Memó­riája, stílusérzéke, típus-, jelmez- és építészeti is­meretei, egészséges színérzéke meglepőek. De leg­markánsabb adottsága a magyar vidéki úri- és parasztélet, a falusi emberek ízig-vérig való isme­rete, melyet megtanulni nem, csak megérezni le­het annak, ki köztük nőtt fel s a dolgok lényegé­nek meglátásának ritka tehetségével van meg­áldva. Művészi fantáziája egységbe tudja foglalni remek festményein az életet, illetőleg annak köl­tői kifejezését. Pólya Tibor olyan értelmesen és világosan ábrá­zolja festményein és rajzain mondanivalóit, hogy épúgy gyönyörködhetik benne a gyerek, mint az írni-olvasni nem tudó egyszerű ember, vagy a kul­túra magas fokát elért kifinomodott ízlésű. Olyan egyszerűnek és világosnak mutatja az ő művé­szete a világról, az eseményekről s tárgyakról való történeteit, leírásait, hangulatait, hogy semmiféle magyarázat nem szükséges megértésükhöz, élve­6

Next

/
Thumbnails
Contents