Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

Pólya Tibor emlékkiállítása

a megteljesedett virulást. Mennyit üldöztétek, gyötörtétek Tibinket, Fényes bácsi, Iványi Grünwald Béla, meg Falus Elek, Hermán Lipót, hogy dolgozzon és többet dolgozzon azon, amit csinál, majdnem haragszom most Rátok; a magam laikus ándungjával úgy látom, hogy nem is lett volna szabad soha többet adnia, mint azt a tavaszt, azt a könnyelmű ifjúságát a zseniknek. Drága, édes Pofám, Egyetlenem. ÍJgy-e sohse feleselt Veletek, úgy engedte magát püfölni, mint a gyerek, akit az apja bánt, szenvedett és jól mulatott, senkivel soha haragba nem volt, nem irigykedett, nem szidott más művészt; ami tehetségtelent, szemtelent, rondát látott az életben, azon csak mulatott; szerelmeskedett, hű barátok közé bújt, kedves volt, nevetett és nevettetett, könnyebbé tette a szívét, édessé az eszméletét annak, aki szembekerült Vele. Egy boldog tündér súghatta Néki, hogy viselkedjen ezen a földön. 4