Az Ernst-Múzeum kiállításai 1937-1939

Hincz Gyula, Domanovszky Endre, Erdey Dezső

ELŐSZÓ Eredeti művész maga külön világát tárja fel a kollektiv kiállítás, melyet Hincz Gyula munkáiból rendez az Ernst Muzeum. Az újszerűség nem állítja könnyű feladat elé a nagyközönséget. Uj nyelvet kell megtanulni, mikor e művész munkái elé lépünk, bár a mai művészi törekvések formanyelvének rokonságát lelhetjük itt fel. A kubizmus és expresszionizmus szinte már kollektívvé átalakult hangzatai, továbbá az absztrakt felfogás formamódja kisért ez összefoglaló és eredeti festő alkotásaiban. Hincz egyike azoknak a várt tehetségeknek, kik a mai kor nyelvén mondják el a mondanivalójukat a természetről, az életről és saját fantáziás álmaikról. Természetes, hogy mint az ujabb művészet minden reprezentánsához: Hinczhez is hiányzik a távlat, mely az esztétikai Ítélethez biztos alapot nyújthatna, kétségtelen azonban, hogy egy kivételes erejű és tehetségű fiatal művész jelentkezése e kollekció. Hincz Gyula született Budapesten 1904-ben. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte Rudnay, majd Vaszary vezetése mellett. 1929-ben a Tavaszi Szalon kiállitásán a Szinyei Társaság Nemes Marcell-féle utazási ösztöndiját kapta. Ugyanakkor tagja lett a Kut művészi társaságnak. 1929—30-ban a szentendrei művésztelepen dolgozott. 1930—31-ben Rómában mint állami ösztöndijas végzett tanulmányokat. Járt Párizsban és Berlinben, utóbbi helyen kiállítást is rendezett. Gyakori résztvevője itthon a Kut és egyéb kiállításoknak. A Szépművészeti és Fővárosi Muzeum vásárolt tőle képeket. 1937-ben a Szinyei Társaság Zichy Mihály grafikai dijával tüntette ki, Mécs László verseit illusztráló kőrajzait. •x3