Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

140. Batthyány Gyula, Hollós-Mattioni Eszter, Koffán Károly, Lehel Mária

NEGYEDIK TEREM. Batthyány Gyula gróf. Egy nagy élmény emléke a művész mostani sorozata. Újra látta Keletet. De ö Keleten is a maga világát; látta meg. Mint egykor Delacroix, ő is azt Írhatta volna haza, hogy keleti utazása csupa „már látott" anyagot dobott eléje. Barátja, ki tudta, hogy Delacroix most van először Afrikában, meglepetve kérdé tőle: hogyan, már láttad té­máidat? Hol láttad őket, hiszen most vagy ott elöször . . . Először? — feleli a művész. — Hiszen minden éjjel, ál­maimban, ott jártam. Batthyány Gyula is álmait ismerte föl keleti utján, ngy járt-kelt Kairóban, Alexandriában, a Libanon tövé­ben. hegyi városok utjain, szük sikátorokban, hol az em­bervásár folyik, szól a banda, harsog a sip. zug a jazz. dobog a dob. fiilsiketitö a zaj és járt csendes folyampar­iokon. nézte a vörösre kifestett kezii nőket, mintha csak ébren álmodna közöttük. Csak ugy szivta fel magába szemével az izgalmas exotikumokat, irta át a maga kí­gyózó vonalába, foglalta őket színei ékköszerü ragyogá­sába, hogy aztán otthon, műterme magányában, újra át­álmodja őket. Ez a keleti útja meggyőzte őt érzései bo­nyodalmas capriccióinak igazságáról. Ott támadtak fel azok a maguk valóságában szeme előtt, csak le kellett őket jegyezni. Mindenfelől az ö világa vette körül. Egy­szerre óriásivá nőttek meg a fejek, egy apáca kis fekete nemezbóbitával, ájtatoskodó szemekkel; egymásbakap­csolódó fejek, hullámosan egymásbahajló vonalmenetben; aztán egy gyékénnyel fedett bolt, nagy távlattal; hegyre felkigyózó utcák; csupa-csupa álomkép, amilyeneket nem egyszer megálmodott, most kitárult előtte mind valósággá. Ez a Kelel! Vonaglik, hullámzik, káprázik ott vonal és szin és tónus, minden; behunyja a szemét és látja őket, sőt érzi a pálmák illatát, amint öserdöszerü vadsággal omlanak össze az ágak és szinte összefolynak átvágha­tatlan sűrűséggé, benne szines ruháju emberek, foglyok­ként. Mily öröm ez a vonalhajlás átabotája, melynek me­nete kápráztat, amint végeláthatatlan lendületben kuszá­lódnak össze, mint egy-egy gótikus inda. Megnyúlik, el­hajlik. szétterpeszkedik előtte ember, állat, ház és hegy, víztükör és uttekervény, emelkedik, hullámzik, megnő, kuszálódik. mint egy-egy barbár ékszer ornamense, hogy sajátos geometriai formákba belekristályosodjék. Az éles szögek egymásba kapcsolódnak, megtörnek, összeegyene­sednek, elhajlanak és most egy tetraeder. majd egy hen­ger. majd egy magasszáru háromszög válik belőlük. 3 \

Next

/
Thumbnails
Contents