Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

160. Mattyasovszky-Zsolnay László

nistákra következő (u. n. posHmpresszionista) nemzetlek szelleméből is érzünk valamit képeiben. Utánzóvá azonban sohasem válik. Rendkívül'fejlett személyes ízlése <a szép festés kultúrájának egyéni képviselőjévé avatja. Különösen aktjaiban és képmásaiban marad hű a nyugodt és sima felületfestéshez. Csendéleteiben rendesen több az izgalom s mintha a szinek szépségén és gazdagságán érzett mámoros öröm ragadná magával, előadása itt merészebb és hevesebb. Gyors és izgalmas munkájában ecsetjével majd fest, majd rajzol s olykor ugy kiélezi előadását, hogy szinte grafikai ízt vegyit festésébe. Utolsó munkái változó célzatokról beszélnek. Nagyobb egyszerűségre törekszik, csak a széles forma és a nagy mozdulat érdekli, a környezetet éppen csak jelzi, s halvány rózsaszineit és szürkéit olyan enyhe tónusban hangolja össze, mely freskók tompított hatására emlékeztet. Pályája idő előtt szakadt félbe. Utja még felfelé vezetett, nagy értelmi képességétől, megteljesedett művészi tehetségétől még sokat lehetett várni. De arra igy is 'elég- ideje volt, hogy emberi és művészi kiválóságáról meggyőzze azokat, akik megismerték és hogy megmutassa, milyen hittel és az érzésnek milyen tisztaságával kell a művészetet szolgálni. Petrovics Elek 6