Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

136. Magyar-Mannheim Gusztáv, Borbereki Kovács Zoltán, Haranglábi Nemes József, Kádár Béla, Ruzicskay György, Weil Erzsébet, Kisfaludi Strobl Zsigmond

HARMADIK TEREM. Kádár Béla. Ugyanezen teremben, 1918-ban, mutatkozott be először Kádár Béla, tehát tizenöt évvel ezelőtt. Már első bemutatkozásakor kiütközött dekoratív hajlandósága. Azóta tehetségének ez az iránya vált uralkodóvá művészetében. A szin a formát elnyeli, rátelepedik és elnyomja. De szinei: az alaptónus most gyöngyszürke, selymes felületén, majd szordinós lilák, zöldek és rózsaszínek harmonikus egyvelegén melódiákba egyesülnek, s a formák fölé borulnak, mint leheletfinom fátyol. Ez a szinköltészet tele van hintve elképzelt valóságelemekkel, mint emlékképek félálomszerü mesevilágokból. Sehol sem találkozunk nála természetábrázolással és mégis természetnek hat mindenik kompozíciója, csakhogy az ő természete vizicnárius világ, melyben alakjai halk vonaljátékokban egyesülnek, összeolvadnak és egymásba borulnak. Kádár Béla e tizenöt év alatt megteremtette a maga egyéni világát, a maga eredeti művészetét, mely csupa zene és csupa álom. Elmosódó plaszticitásával beleringat abba az álomvilágba, melyben titokzatos szinek titokzatos figurákkal élnek, hullámzanak és elmerülnek. 52. Betlehem 25C.— 53. Egy pár ember 250.— 54. Nő csendélettel 500.— 55. Strand 250.— 56. Kompozíció 250.— 57. Svábhegyen 250.— 58. Nő macskával 500.— 59. Életöröm 250.— 60. Lovak és lovas 500.— 61. Akt 500.— 62. Kompozició 500.— 7