Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

158. Csoportkiállítás: Basch Andor, Domanovszky Endre, Ijjász H. Imre, Kontuly Béla, Vadász Endre festőművészek, Halmágyi István szobrászművész

nyugodott és ilykÓD közeledett a magyar lélek tempójához. Vadász Endre Debrecenben élő művész ujabb festményeit mutatja be, a szürke színek szimfóniájába most élénkebb és határozottabb színek vegyülnek, ami egy olaszországi uton kerültek palettájára. Még nem olvadtak bele a régi, japánosan finom összhangba, kemények és önállóak, semmint azt a harmónia megkivánná. De Vadász finom grafikai látása bizonyára látja a kirivót és azon lesz, hogy azokat is oly összhangba olvassza, mint a szürke harmóniákat, melyeknek nemes egyszerűségéről nem egy vászna szép példát mutat most is. íme régibb kiállító művészeink, a maguk belső forrongásai közepett. De van két uj is, egy grafikus és egy szobrász. Íj jász, a grafikus, egyenesen meglepetés. Ugylátszik Rudnay mester keze közül került ki, de ahogy a vizfestéssel bámulatos finomságokat ragad meg, a természetlátásának elragadó bája egyszerre nagy reménységeink közé helyezi a fiatal művészt. Halmágyi, a szobrász, Pátzay Pál mellől került elő, a nemes egyszerűségre kapott tőle buzdító ihletet és formafelfogása is a megtisztított lényeghez való eljutás keresését árulja el. Oly ut, mely a monumentális szobrászművészet egyetlen igaz utja. Dr. Lázár Béla. 6