Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

157. Csoportkiállítás: Boldizsár István, Csók István, Herman Lipót, Rudnay Gyula, Szüle Péter

lélekrejtekeibe visszahúzódnak, érezzük, hogy itt egy őserejü művész ki fordította a lelküket elénk, hogy az a csönd, mely egyszerre körülöleli őket, olyan titokzatosan mély, hogy annak rejtelmeit rögtön megérezzük. A költő látja csak igy az embert. Hatalmas formák és nemes előadás az eszközei. Konzervál valamit? Ellenkezőleg, teremt, ha nem is meghökkentő uj eszközökkel, de a legnemesebb művészeti formák egyéni változataival. Hetman Lipót képzelet járásának egyéni volta az ötödik terem Malvin-sorozatában, a telt formákjátszi változataival rabelaisszerü erőben tör fel. A mult nagy mestereinek világa igenis feljár, de egy örök mosolygásu optimista lélek álomlátásába átformálva. A körülötte levő természet, a Kelenht 'gyi-ut körüli természet ettől a mosolygó képzelettől nyeri formáját, itt finomságokat keresve, amott mesealakokat belelátva, de egyre jobban a maga nyelvén. Hová nőtt a nagybányai hagyományokból Boldizsár István, mely ragyogó tavaszi színvilágot teremtett maga köré ezekből az irizáló színfoltokból, melyek vibrálnak és opalizálnak, a verandák virágain, a kertek utjain, az uzsonnázó hölgyek alakjain, a gyümölcs- és virágcsendéletek százszorszép szinein? Minden ég és lebegni látszik. A világos szinek erdejében járva, az élet minden baját kizárja műterméből és beleveti magát egy titokzatos, magateremtette világba, hol a madár is vidáman fütyül. És végül, nagy mesterünk, a maga három remekmüvével, mennyire ő maga, Csók István o, ezekben a magaformájára teremtett emberábrázolá saiban? Az odalehelt szinek csodás fényében, a ritka lilák, halk pirosok, a remegő zöldek szimfóniájába ékelve, mint élnek igazi emberi életet arcképeinek emberei! A fiatal szép asszony szőke hajának sely5