Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

157. Csoportkiállítás: Boldizsár István, Csók István, Herman Lipót, Rudnay Gyula, Szüle Péter

Két kérdés vet most fel izgalmas hullámokat a művészetek körében. Az egyik igy hangzik: korszerü-e a művész? A másik: hoz-e ujat a művészt Mind a két kérdést haszonnélkülinek tartom. Azonfelül a kettő — egy. A korszerűség azt jelentené, hogy a művészet a mindenkori kiilső mázt, tehát az úgynevezett „uj"-at ölti fel, — igy látszik a „korszerű" egyszerre „újnak", noha az igazi korszerű nem mindig a látszat-uj. * Az „uj" gyakran csak külsőség, de akkor csak teknikai mesterkedés. Ami a művészet lényege, az örök. Az időfeletti. S igy időtálló. * A lényeg: az uj léleklátás. Az uj világlátás. Nem az újszerű forma. Ezt seregestül és menten utánozhatják és utánozzák is. De akik az élet, a lélek, a sziv titokzatos mélységeibe szállanak, a poklokon át az egekbe, azok igaziak. A lényeg: az uj forma is. De csak akkor, ha egy uj világ és egy uj léleklátás maradéktalan kifejezése. Ha a kettő — egy. Ha egyik a másik nélkül el nem képzelhető. De sokszor az uj meglátásokat régi formák több vagy kevesebb felújításával, változatával, átárnyalásával is ki lehet fejezni. Ezt sok konzervatívnak vélt nagy művésznél 3