Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

138. Kernstok Károly, Bencze László, Gallé Tibor, Pohárnok Zoltán, Vadász Endre, Petri Lajos

és kisugárzik a térbe?" Ott áll a harmatos reggelen és se köbnek, se hengernek nem látja a legnagyobb csudát, az embert. De látja a maga üde szépségében, látja az arany napsugárban fürdő tájat, a hazatérő nyájat, a nyári felhőket, a magányos fát, az őszi alkonyatot, látja az embereket őszi munka közben, sehol a külön ,,fénytörvényeket, melyek zárt világunkon tul a végtelenbe besugároznának". Azt mondja magában: Mindez üres spekuláció. Maradjunk a mi világunkban, melynek szépségétől megittasulhatok. Ebből az érzésből szállanak fel képzeletében uj látományai, melyeket tiszta és üde formákban, finom és átlátszó levegő koloritjában oly szerető elmélyedéssel alakított ki. Uj formája a szigorú rend, a tömegek egyensúlyozása, a konstruktivitás erős hangsúlyozása alapján — tehát örök és immanens törvényszerűségeken — áll. A szemet mindez mengyugtatja, a szemen át felizgatja érzéseinket, de kielégíti értelmünket is; mindez együtt: adja az alkotások titkos költészetét. Pedig a művészetben csak az az örök, ami a művészetet költészetté magasztosítja. 22. Tanulmány. (Magántulajdon.) 23. 1919. (Befejezetlen.) (Magántulajdon.) 24. Tanulmány 300.— 25. Hazatérő nyájak 1000. 26. Nyári felhők 600. 27. Őszi munka a mezőn. (Mágántulajdon.) 28. Tanulmány 300.— 29. A bajothi ut 1000. 30. Szeles Dunapart. (Magántulajdon.) 31. Dunántuli táj aratáskor. (Magántulajdon.) 32. Fény ellen. (Magántulajdon.) 33. Harmatos reggel 6000. 34. Tér. (Magántulajdon.) 35. Őszi alkony. (Magántulajdon.) 36. Magányos fa 800.— 5