Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

137. Horváth Béla, Basilides Sándor, Csébi Pogány István, José Clemente Orozco, Meller Kató

NftGY TEREM. Magyar művészek mestermüvei. A kísérlet, melyet utóbbi kiállításainkon tettünk, hogy bemutassuk a magyar művészet ismeretlen, félig vagy egészen elfelejtett, nemrég elhalt vagy élő mestereinek alkotásait, általános érdeklődést keltett. E kiállításunkon újból felfrissítettük az anyagot ujabb mesterművekkel. Kiegészítettük Rippl-Rónai József műveinek sorozatát, melyek közül nem egy szinte elfelejtve lappangott magántulajdonban, s van köztük olyan is, amely a mestert uj oldaláról mutatja be. Csak a feketeruhás női alakot emeljük ki, mely átmenet olajtechnikájának a pasztell felé hajlásához és vonalának bájával különösen megragadó. Mányoki Ádám arcképe Sobiecki hercegnőt ábrázolja, s a szász királyi család tulajdona volt, a művész dekoratív felfogásának érdekes kísérlete. A művész ezt 1713-ban festette, a hercegnő az idétt szabadult ki a börtönből, hogy a lengyel király felügyelete alatt annak varsói palotájában éljen, nehogy újra bátyja, a trónkövetelő érdekében összeesküvést szíthasson. Kiállításra kerül ifjabb Markó Károly szép festménye, Tóh László finom zsánerképe, mely a fiatalon elhalt művészt kitűnően jellemzi. Ez a szinte árnyék nélkül mintázott zsánerkép Incselkedés cim alatt 1891ben került bemutatásra a Műcsarnokban, négy évvel a művész korai halála előtt és előadásának finomságával méltó elismerést aratott. Kohányi Károlyt, aki Munkácsy iskolatársa volt, egy kis zsánerképpel ösmertetjük meg. Feszy Árpád képe, mely a Magyarok bejöveteléhez készült, nagy erővel festett műve a mesternek. Nagyon tanulságos megfigyelni Bihari Sándor „Oláh temetés"-ét, szemben az előbbi kiállításon látható volt 12