Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

149. Bálint Rezső

Bálint Rezső nem most jelentkezik először a műszerető közönség előtt. Már a háború előtt, mint a Kéve tagja, ennek az egyesületnek kiállításain szorgalmasan résztvett, a háború alatt a Könyves Kálmánnál állított ki, amikor Elek Artúr azt irta róla a kiállítás katalógusában: „Kritikus-ember senkiről sem mondhatja nyugodtabb meggyőződéssel, mint Bálint Rezsőről, hogy: igaz művész, hittel, becsülettel alkotó tehetség". A háború után Párizsba ment s onnét küldte haza az 1928-iki kiállításának anyagát, mely a Nemzeti Szalonban került bemutatásra. Magában Párizsban is többször kiállított, egyszer Modiglianival együttesen, két évvel ezelőtt a Galerie Mirosmenil-ben. Tehát nem egy fiatal ismeretlen kezdő (hiszen 1885-ben született, most van tehát ötvenedik évében). Mint kiforrott, céljaival tisztába jött, törekvéseiben megállapodott művész jelentkezik újból, akinek oeuvreje,— melyet elibénk tár — egy emberöltőn át végigvezetett művészi törekvés lehiggadt eredménye. Sem a kor művészi céljai, sem a körülötte feltáruló élet elől nem zárkózott el. Hazai és külföldi hatások szántottak át lelkén. Egy Rippl-Rónai formavilága éppenugy, mint az úgynevezett „párizsi iskola" világformálása nyomot hagyott a maga kifejezési eszközeinek megmunkálásában. Ezeken át jutott el a maga formájához, mely csupa légies könnyedség és halk szólam. Az életben is csendes ember a művészetében is a megtört szinek, a keresetlen vonalvezetés, az egyszerű tárgyak barátja. A tárgyköre, mely képzeletére hat, megsejteti velünk sorsát, melyet át kellett élnie, barátságát és hajlandóságát, melyekből művészete táplálkozik. A párizsi 3