Az Ernst-Múzeum kiállításai 1933-1936

150. Derkovits Gyula

Előszó. Van Derkovitsnak egy önarcképe (1930"ból): ezen sötét sorsa, a maga végzetszerű komorságában, viziószerüleg jelenik meg előttünk. Ott áll, egy végrehajtási végzést olvasva, az ablak előtt a művész. Arcán fanyar keserűség, állandó vonása jellemének, az örök lázongás, a kibékíthetetlen elégedetlenség, a sors gúnyos megvetése, az élet gyűlöletes semmibevevése, mialatt felesége ijedt révülettel néz rá. félig nyitott ajkkal, tágranyilt szemmel, mereven, a jövőt rettegve. A háttérben egy sunyi macska elnyúlva oldalog a háztetőn, verebet lesve, árnyéka ott lebeg a napsütötte falon, — az egészen az esthomály fátyola. A macska — mely útját keresztezi — csakugyan rossz jel. Az egyszerű embert mágikus félelemmel nyugtalanítja. A lelkében lappangó álomképek amúgy is egyre lázították, az élet sanvarusága igen is elkeserité s a jövő bizonytalansága lázas nyugtalanságban tartotta mindvégig. A világgal ^meghasonlott proletárkülseje mögött azonban fejedelmi öntudat, királyi gőg rejtőzött, csúcspont jához jutott ez az jutolsó években, amikor valóban kiszabadult a kor hatása alól és önmaga mélységébe szállott alá. * „ Az élet paskolta. De ő maga mit sem tett annak érdekében, hogy a világ vele fegyverbarátságra léphessen. Ellenkezőleg, — kihívta maga ellen a sorsát, a belsejében élő öntudat sugallatára már akkor, mikor ez öntudat jogosultsága mások által felismerhető nem volt. Mikor legutolsó megnyilatkozásai után (1932) az elismerés feléje szállott tSzinyei-dij), azt oly gúnyos, magától értetődő fölénnyel fogadta, mely a szeretet szavát odafagyasztötta barátai ajkára. De ő tudta.- hegy--a- macska keresztezte útját és várta a sorsát. Belül talán lázongott, de kívülről hideg közönnyel viselte a nyomorgó proletár maszkját. Ezenközben oly víziókban kéjelgeü^ meli'ek"^íuragacl_Ják őt a kö

zjÜB

i eietböi

^vezétték nagy faiak elé, ni< Ivek díszítését megálmodta. A falakra a maga lelke mélyéből felbukkanó látományokat szánt, hídépítő munkásokat, dunai homokszállitókat, téli hidat, vasút mentén baktató, temetésre elvonuló, egyszerű, igen is egyszerű embereket, téglahordó fiút, búba merült aszszonyt, rakodómunkásokat, hajókovácsot.! szövőmunkást. látott családi egybeborulást és látta az Anyaság csudás misztériumába olvadó nő extatikus képét, — 3